A Múzeum mozgatórugói – interjúsorozat 3. rész

Tóth Krisztián, régész

“Minden fát a gyökerek tartanak életben”

Sorozatunk most következő részében múzeumunk egyik leglelkesebb és legelhivatottabb régészét mutatjuk be. Tóth Krisztián bevezet minket a régészeti feltárások folyamataiba – és saját motivációiba –, valamint beszámol néhány korábbi izgalmas felfedezéséről is!

2013-ban a Dornyay Béla Múzeum kapta meg a megyei régészeti gyűjtőkört, régészeti feladatellátással kiegészülve. Milyen feladatokat jelent ez a gyakorlatban?

Négyféle régészeti feladat lehetséges a földmunkával járó beruházások esetében – amennyiben régészeti lelőhelyet érintenek, vagy annak közelében találhatók.

Az egyik ilyen feladat a próbafeltárás, amelynek célja, hogy meghatározza az adott terület régészeti érintettségét, például a humusz vastagságát, a régészeti objektumok elhelyezkedését (mélység) és korát. Ezen információk alapján írják ki a további feladatellátást. Amennyiben észlelhetők régészeti jelenségek, amelyeket a földmunka érintene, akkor teljes felületű megelőző feltárást kell végezni, amelynek során a földmunkával érintett területet teljes egészében feltárják. Ha nincsenek régészeti jelenségek, akkor a régészeti megfigyelés következik – ennek során földmunkát végeznek, amelyet régész szakember felügyel és jegyzőkönyvez. Ha a megfigyelés során mégis előkerül valamilyen régészeti jelenség vagy objektum, akkor ún. régészeti megfigyelés keretében végzett bontómunka következik, amely által feltárják az előkerült jelenségeket.

Mi volt a legérdekesebb régészeti feltárás eddig?

A legérdekesebb egy 6-7. századi épület feltárása volt Szurdokpüspöki határában, ahol ipari parkot alakítottak ki. A ház sarkában előkerült a kőkemence, és mellette eredeti helyzetben a kerámia fazekak is. Azért is izgalmas ez a ház, mert egy kézen össze lehetne számolni az ebből az időszakból Észak-Magyarországról származó lelőhelyeket.

Hogyan kell elképzelnünk egy régészeti feltárást?

A feltárás kezdetén általában gépi erővel eltávolítják a talaj felső, bolygatott részét, főként a humuszt. Ezután az altalaj szintjén már kirajzolódnak a bolygatatlan régészeti jelenségek. Minden jelenség kap egy azonosító számot, majd egy fényképes dokumentációt a foltjáról. Ezután általában kibontjuk az egyik felét, hogy megvizsgáljuk a szerkezetét, a betöltését, annak rétegeit – erről a metszetről fénykép és rajz is készül. Ezután kibontjuk a másik felét is, erről szintén fénykép és felszínrajz készül. Az előkerült leletek pedig csoportosítva (kerámia, csont, fém, stb.) a jelenség számával és egy leletkísérő sorszámmal ellátva kerülnek csomagolásra. Ezután már a restaurátorok kezébe kerül a leletanyag.

Mit szeret a legjobban a munkájában?

Talán a legizgalmasabb az egészben, hogy mindig valami újat lát az ember, és mindig olyat, amit évezredek óta ő láthat elsőként.

Találhatóak most régészeti gyűjtemények és/vagy kiállítások a múzeumban?

2013-tól rendelkezik régészeti gyűjteménnyel a múzeum, ide kerülnek a – főként a megyéből előkerült – régészeti leletek. Jelenleg az állandó kiállításnak van egy kis régészeti része, illetve idén a múzeum gyűjteményébe került új műtárgyak kiállításán, Műtárgyaink 2020 című kiállításban is szerepelnek régészeti leletek.

Mi motiválja a munkájában?

Leginkább a felfedezés ad motivációt: olyan dolgok megtalálása, amiket már régen elfeledett az emberiség.

Mit gondol, milyen társadalmi felelőssége van régészként?

Átlátva a korábbi korokban lejátszódó folyamatokat felhívni az emberek figyelmét arra, hogy korunkban is ugyanezek játszódnak le, és megoldásokat mutatni, hogy miként lehet ezekhez alkalmazkodni.

Kinek ajánlaná a múzeumot látogatásra?

Minden olyan érdeklődőnek (idézve a 19. századi bölcs emberektől), aki megérti, hogy minden fát a gyökerei tartanak életben – és amelyik nép nem foglalkozik a múltjával, annak nincs jövője.

Mi volt a legérdekesebb, amivel szakmája során találkozott?

Egy újkőkor időszakából származó fabéléses kút, amelynek fa paneljein látszódtak a kőbalta nyomai, illetve a belsejében talált kiöntőcsöves edényben sárga fűzfalevelek voltak. Azt hiszem, szerencsés ember az, aki életében egyáltalán láthat ilyet egyszer.

Mit jelent Önnek a Dornyay Béla Múzeum?

Egy családias közösséget, annak minden családra jellemző attitűdjével; illetve egy olyan helyet, ahol mindenki a tudása szerint dolgozhat, ahogy szeretne.

kattintson a bezáráshoz