A Múzeum mozgatórugói következő részében Molnár Antal irodalomtörténész mesél munkájáról a Dornyay Béla Múzeumban. A fiatal muzeológus lelkesen mutatja be a múzeum gyűjteményében található értékeket, a ritkaságnak számító kéziratokat.

Mióta dolgozik a múzeumban?

2020 novemberétől dolgozom a múzeumban.

Mi a feladata?

Irodalomtörténész vagyok, én kezelem a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményét. Az én feladatom az újonnan szerzett irodalomtörténeti anyagok leltárba vétele, a leltárban lévő anyagok revíziózása, ellenőrzése, és a gyűjteményben végzett kutatómunka.

Hogy néz ki egy munkanapja?

Változó. Van, hogy az irodában vagyok, és számítógépen dolgozom, van, hogy az irodalomtörténeti raktárban végzem a gyűjtemény revízióját, vagy éppen az új tételek letárba vételét. Mindig a munka szabja meg, hogy hogyan fog kinézni az adott napom.

Jelenleg épp milyen feladaton dolgozik?

A 200 éve született Bérczy Károly egyik kiadatlan művét, egy drámát rendezek sajtó alá. Bízom benne, hogy sikerül majd kiadatni. Egyelőre csak előkészítem a szöveget, begépelem, a nem egyértelmű helyeken próbálok rájönni, hogy mi volt a szerző eredeti szándéka, stb. Ez tulajdonképpen filológusi feladat.

Mi motiválja a munkájában?

Alapvetően az, hogy nem szeretek unatkozni, és szeretném olyan dolgokkal eltölteni az időt, amelyeknek értelme és haszna van.

Mi volt a legérdekesebb feladat, amit munkája során végzett?

Épp a jelenlegi munkám, a Bérczy-dráma az, ami eddig a legérdekesebbnek tűnik. Ritkán foghat az ember 180 éves irodalmi kéziratokat a kezében, ráadásul ez egy kiadatlan kézirat, amelyet csak néhány ember olvasott, és hatalmas élmény, hogy én lehetek az, aki ezt a drámát az olvasóközönség elé tárja.

Ön szerint milyen társadalmi felelőssége van a múzeumoknak a 21. században?

Véleményem szerint a múzeumok felelőssége jelenleg az, hogy a kulturális kincseket, a régmúlt korok értékeit megőrizzék a jövő számára. Azt gondolom, hogy az értékek raktározása, őrzése hatalmas dolog, és biztos vagyok benne, hogy a jövő társadalma hálás lesz majd nekünk azért, hogy mindezeket megmentettük, megőriztük.