Bronzkori kaland az oviban, avagy de finom a grízes tészta!

2020 júniusának végén Ságújfaluban nekiláttak az óvoda felújításának és bővítésének, hogy a csemeték a nyár végével új fészekbe költözzenek vissza. A munkálatok során a meglévő épületektől északnyugati és északi irányban végeztek földmunkát, melynek során régészeti objektumok kerültek elő. Ekkor jött képbe a Dornyay Béla Múzeum és 2020. július 6-7-én gyorsan feltártuk a jelenségeket. A tárolóépület mellett az ovitól északi irányban, a falban egy kisebb gödör profilja bontakozott ki, melyben leletanyag ugyan nem mutatkozott. Mivel a humusz és feltöltés itt majd másfél métert is meghaladott, így dokumentáltuk a jelenséget, de tovább nem bolygattuk, mert ahhoz a kerítést is el kellett volna szedni, s hova e nagy energiabefektetés csekély nyereségért, ha már ott több földmunka nem fog történni. Az alapadatokmegvoltak. Azonban az ovi épületétől északnyugati irányban a frissiben született metszetfalban annál izgalmasabb objektum körvonalai kezdtek kirajzolódni sok kerámia kíséretében. Gyorsan neki is álltunk megtisztítani a falat.

Az előkerült objektum az első tisztitás után
Az előkerült objektum az első tisztitás után

Az első tisztítás után úgy tűnt, hogy egy nagyméretű tárológödörrel akadt dolgunk, valamint nem értettük, hogy hol lehet a szája. Mintha a domboldalból mosódott volna rá agyagréteg réges-régen. Szentes Attila polgármester úr segítő szándéka révén (amit ezúton is köszönünk) délután ötre érkezett egy kis kotró, amivel megpróbáltuk megkeresni a gödör eredeti nyílását a barnás agyagban, valamint a földfal előtt is megtisztíttattuk vele a felszínt. Így a lavírsíkon (teherviselő térszín) elkezdett kibontakozni a gödör másik megmaradt fele, ami nem volt akkora, mint ahogyan a profil mutatta. Azonban a nap végéhez közeledett, így aludtunk rá egyet, s a hajnali eső is új perspektívákat tárt fel másnap reggeli kiérkezésünkkor. Ekkor már úgy látszott, mintha valójában kettő egymásba ásott gödör volna, ami még tegnap egynek tűnt.

A tárológödör reggeli fényben eső után
A tárológödör reggeli fényben eső után

A jobboldali gödör tovább vitte az 1-es számot, míg a bal oldali megkapta a 3-asat, majd nekiálltunk kibontani a keleti részét. Nem volt túl mély, mindössze 30 cm, ami maradt, azonban a hamus, faszenes rétegből számos kerámiatöredék került elő, majd meglepetésünkre a déli szélében egy agyag kocsikerékre bukkantunk. Nem minden nap talál ilyet az emberfia.

Kocsikerék modell eredeti helyzetében és restaurálva (Shah Timor fotója), valamint két restaurált edény (Szilasi Attila Botond fotói)

No de azt is szépen meg tudtuk figyelni, hogy a gödör alja vörösre égett. Vajon eredetileg kiégették a gödröt (terménytárolási szempontok miatt) és később került az aljára az 5-6 cm vastag faszénréteg, vagy ez lehet az oka az átégésnek? Esetleg pont kiégették, hogy előkészítsék tárolónak, mikor történt valami? Vagy tele volt terménnyel és az egész település leégett? Vagy az egyik hipotézis sem helyes és teljesen más okok rejlenek a megtalált jelenség hátterében? Valami ilyesmi gondolatok száguldoznak az ember agyában bontás közben Chamberlin több működős hipotézis módszerének vonalvezetésével. Habár az is lehet, csak én vagyok elvetemült, s másoknak az ebéden jár az agya. No de lerajzoltuk, leírtuk a metszetet, megszámoztuk a rétegeket, majd körbe fényképeztem a jelenséget.

Szerény véleményem, hogy a régész feladata – foglalkozzon bármilyen korszakkal is –legjobb tudása szerint rögzítse a feltárt jelenséget az utókor számára. Nyilván e tevékenység során az objektivitásra törekedő leírás és az értelmező rajz elengedhetetlen, de itt a 21. században digitális fényképezőkkel is rendelkezzünk ám. Miért ne csinálnánk a megszokott profilfotón túl képeket minden irányból is? Hiszen kevés időt vesz igénybe, viszont különböző programokkal könnyedén előállíthatunk egy háromdimenziós modellt a látottakból. S hogy ennek mi lenne az értelme? Talán az, hogy amit egy régész ott, abban a pillanatban lát, azt később más is megnézheti, átértelmezheti több száz év múltán is. Azt hiszem a régész felelőssége ez lenne, minél jobban dokumentálni az elpusztítandó pillanatot a jövő generációi számára akik remélhetőleg megcáfolják a felállított hipotéziseket. No és persze a későbbi publikáló, az adott korszak kutatója is megkapjon a lehetőségekhez mért legtöbb adatot.

Leletmentés helyének rektifikált ortofotója és domborzata
Leletmentés helyének rektifikált ortofotója és domborzata
Tárológödrök és értelmezésük
Tárológödrök és értelmezésük

No azt se felejtsük el, hogy a képek felhasználásával nemcsak egy modellt, hanem annak felhasználásával egy ortofotót is előállíthatunk. Ennek hatalmas előnye egy sima fentről készült fotóhoz képest, hogy torzulásmentes, így kiválóan alkalmazható a felszíni tereptárgyak értelmezéséhez. Mellékesen a domborzat is generálható, így a kézi méregetés, balti magasságon tudunk dolgozni. Nyilván számos felhasználási lehetősége lehet még ezeknek az adatoknak. Számomra mint régésznek annyit jelent, hogy nem kell órákat bajlódjak azzal, hogy milliméterpapírra próbáljam ráügyeskedni az előkerült objektumokat, az óvoda épületét és néhány tereptárgyat, hogy később visszaazonosítható legyen az ásatás helye. Még skiccet sem kell készítenem. Hiszen a pár centiméteren belüli pontosság mindezeket kiváltja, s a kint töltött időt is rövidíti.

 

Kibontott tárológödrök
Kibontott tárológödrök
Leletmentés helyének rektifikált ortofotója és domborzata
Leletmentés helyének rektifikált ortofotója és domborzata

A modell arra is felhasználható, hogy a profilról ne csak egy rajzunk legyen, hanem egy pontos, torzulásmentes fotó is, melyen aztán a rajz értelmezéseit finomíthatjuk. Bíró Lacival erre jutottunk:

1-es gödör – kerek, szűk szájú, onnan egyenes fallal öblösödő, közel egyenes aljú tárológödör. Szélessége a szájánál 78 cm, szélessége a kiöblösödénél 180 cm. Betöltési réteglistája:

 

  1. szürkésbarna homokkal kevert, kevés faszénnel, paticsszemcsével kevert réteg
  2. szürkésbarna hamus, sok faszénnel, paticcsal, paticsszemcsével kevert réteg
  3. világosbarna homokkal kevert réteg

 

S3 – Szűk szájú, kerek, szájától enyhén ívelten öblösödő, kiszélesedő, majd egyenes aljú nagyméretű tárológödör. Szélessége a szájánál 120 cm, a kiöblösödésnél 255 cm. Az alja a sárga homokos-agyagos altalajba mélyed, ami az alján és az oldalának alsó részén vörösre átégett. Betöltési rétegei:

 

  1. szürkésbarna hamuval kevert réteg
  2. világosbarna, kevés faszénnel, homokkal kevert réteg
  3. barna, erősen hamus, faszenes betöltés kevés paticsszemcsével
  4. barna, kevés hamuval, faszénnel, paticsszemcsével kevert réteg
  5. barnássárga homok
Kibontott tárológödrök
Kibontott tárológödrök

Miután a profilt dokumentáltuk úgy ítéltük meg, hogy az 1-es számút később áshatták és ennek során a 3-as számú egy részét elpusztították. Erre mondják a régészek, hogy szuperpozíció. Azonban mindkét gödörben a középső bronzkori Hatvani kultúrához tartozó leletanyag volt. Miért is izgalmas ez a két gödör egy bronzkoros régésznek? Mert tudja, hogy a két gödör közül melyik az előbbi, melyik az utóbbi, s a leletanyag összehasonlításával akár a korszak kronológiáját is finomíthatja, melyre mondjuk egy C14-es korhatározással nem biztos, hogy módja nyílna. Minden esetre mi először kibontottuk az 1-es számút, mivel azt később ásták, majd a 3-as számút a leleteket külön csomagolva. Persze népvándorláskorosként nem vagyok túl jártas a bronzkori anyagi kultúrában, de ez nem akadályoz meg abban, hogy lázba hozzon eme egymásba ásott két gödör.

Végül azt gondolom érdemes egy kicsit kitekinteni az óvoda udvaráról egyrészt a múltba, másrészt a környezetébe. A Ságújfalu – Óvoda néven nevezett régészeti lelőhelyen 1993-ban az óvoda mögötti melléképület építéséhez kapcsolódóan tárt fel egy hamvasztásos sírt a bronzkor időszakából. Így lett régészeti lelőhely az óvoda és közvetlen környezet. A 2020-ban feltárt objektumokkal az eddig ismert adatokat sikerült némiképp bővíteni. Tehát Ságújfalu középső részén, az óvoda alatt és mellett, a Ménes-pataktól 370 m-re északkeleti irányban, a patakba belefolyó kisebb csermely közvetlen közelében, attól északi irányban déli-délkeleti kitettségű domboldalon, pontosabban a Várhegy alatti teraszon egy középső bronzkori település található. Ennek kiterjedése, intenzitása jelenleg ismeretlen. E település felett található a Várhegy, ahonnan 1951-ben a Salgótarjáni Szénbányák Vállalat ajándékaként kerültek edénytöredékek a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba. Kalicz Nándor a leletek egy részét a Hatvani kultúrába sorolta, azonban a hegytetőn kutatás nem történt. 2002-ben Tankó Károly a Várhegy tövében, a Kossuth utcában végzett kisebb ásatást, melynek során késő bronzkori leletek kerültek elő és valószínűsíti a feltételezett erődítés e korszakhoz tartozását. Nováki Gyula és Guba Szilvia 2012-ben mérték fel a Várhegyet, mint bronzkori település. Egy biztos, további kutatás nélkül többet nem fogunk megtudni! Minden esetre a hegytető kiváló stratégiai pont, ahonnan a Ménes-patak völgyét ellenőrizni lehetett, amiről egy a 2. világháború időszakából származó sánc is tanúskodik. A patakvölgyhöz csatlakozó viszonylag szűk, DNy-ÉK irányú völgyön keresztül Etesre, valamint a Karancshoz tudunk eljutni, s valószínűsíthető, hogy ez évezredekkel ezelőtt is így lehetett. Felmerül az emberben, hogy a vár szerepe e két útvonal ellenőrzése volt. Reméljük a jövő választ ad néhány kérdésre.

Lelőhely és földrajzi viszonyai
Lelőhely és földrajzi viszonyai

Köszönet Szentes Attila polgármester úrnak a kutatásban nyújtott segítségért és köszönet az Archaeojedi Kft-nek a leletanyag restaurálásáért!

S hol marad a grízes tészta? Be kell valljam, a régész sem mindig elméleteket gyárt, sokszor a korgó gyomorra gondol… Polgármester úr jóvoltából az óvoda menzáján ebédelhettünk. Nem vagyok egy tészta „fan”, talán utoljára általános iskolás koromban ettem grízes tésztát, s nagyon jól esett az óvodában ismét megkóstolni ezeket az ízeket. Felidézte bennem azt az időszakot, mikor az ember legnagyobb problémája, hogy lehet-e repetázni… Persze gyerekkoromban nem lehetett, de most erre is alkalom nyílt…

Tóth Krisztián

kattintson a bezáráshoz
Skip to content