Az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkársága támogatásával a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ Élő történelem másként – múzeumok a virtuális térben címmel mintaprogramot indít el, melyben a Dornyay Béla Múzeum is együttműködő partner volt.
A Dornyay Béla Múzeum Élő történelem másként – múzeumok a virtuális térben című mintaprogramban Salgótarján történelmének egyik legjelentősebb eseményét idézte fel: az 1956. december 8-ai történéseket.
1956. december 8-án Salgótarjánban, a délelőtti órákban tüntetésre gyülekeztek környékbeli bányák, illetve helyi üzemek dolgozói, számos járókelő. A 3-4 ezres (más becslés szerint 1-2 ezres) tömeg egy munkástanácsi vezető, valamint egy korábbi politikai elítélt szabadon bocsátását követelte. A BM megyei főosztálya (megyei rendőrkapitányság), és a szomszédos megyei tanács épületének védelmére karhatalmi egységeket és szovjet katonákat vezényeltek. Máig tisztázatlan körülmények között, fél 12 tájban robbant ki az a sortűz, amely mai ismereteink szerint 46 halálos áldozatot követelt. Száznál is több sebesültet szállítottak kórházba. Többen a kórházban, vagy az oda való szállításuk közben vesztették életüket. Köztük volt egy zagyvapálfalvai bányakovács, Bátfai József is, aki munkatársaival érkezett a tüntetésre.
A film által bemutatott műtárgy Bátfai József, zagyvapálfalvai bányakovács inge, melyet a tragédia napján viselt. Az inget, melyen jól láthatók a golyó ütötte nyomok, Bátfai József özvegye ajándékozta a múzeumnak 2006-ban. A filmünk alapján a fentebb említett történelmi eseményre építettük Bátfai özvegyének visszaemlékezése alapján.
Az egyik jelenetben Bátfai Józsefnét igyekszik meggyőzni egy rokona, hogy adományozza az inget a múzeumnak. Ez a beszélgetés valóban megtörtént, melyről a filmbeli jelenetben látható kisfiú (ma már felnőtt férfi) elbeszéléséből tudunk. Az özvegy végül valóban a múzeumnak adományozta ezt az egyedülálló történelmi relikviát, s ezt később a múzeumi környezetben viszont látta. Szerettük volna az eseményeket a lehető legtöbb szempontból megvilágítani, ezért a film végén Ravasz István, salgótarjáni költő versét hallhatjuk, aki szintén a sortűz áldozata volt. A film minden jelenete igaz történeten alapul.