A Kr.e. 3600 és 2800 között a Fekete-erdő és a Fekete-tenger közötti hatalmas területen elterjedt késő rézkori kultúrkomplexum, az ún. Baden-kultúra népének legkésőbbi csoportjai a magyar ősrégészet kutatásai szerint éppen az északkelet-magyarországi régióban éltek legtovább.

Az itt található magaslati településekről a korábbi vizsgálatok alapján azt feltételezték, hogy visszahúzódva, erődítve, de megérték a kora bronzkori idegen népességek érkezését, míg a korábbi, hatalmas elterjedési területen a Baden-kultúra megszűnt vagy más népek foglalták el az egykori szállásterületét.

A könyv az északkelet-magyarországi régió két meghatározó badeni magaslati településének az 1950-1960-as években ásott leletanyagát vizsgálja újra, alkalmazva a modern interdiszciplináris vizsgálatokat is az újraértékelés során. Az Ózd-Center és a Salgótarján-Pécskő lelőhelyek eddig Baden-kultúrába sorolt leletanyaga a revízió során teljesen új megvilágításba került, mind kulturális hovatartozását, mind pedig régészeti jelentőségét tekintve.