Képzőművészeti gyűjteményről

A Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteménye mintegy ötezer darabos. Gyűjtőkörünknek megfelelően elsődlegesen a hazai kortárs képzőművészet alkotásait gyűjtjük, országos és megyei viszonylatban egyaránt. A képzőművészeti gyűjtemény ezen belül több nagyobb egységre bontható. A legnagyobb, és művészettörténeti szemmel legunikálisabbnak tekinthető gyűjteményegységünk a közel nyolcszáz darabos Mihályfi-gyűjtemény, mely az 1970-es évek végén került Nógrádba.

Gyűjtőkörünk másik fontos profilja a kortárs megyei, illetve a megyéhez kötődő alkotók festményeinek, grafikáinak, plasztikáinak gyűjtése. Törekszünk arra, hogy e gyűjteményi egységünk minél teljesebb legyen és minden Nógrád megyében élő, alkotó vagy valaha élt és alkotott művész alkotása szerepeljen a gyűjteményünkben.

A kortárs magyar művészet alkotásai is megtalálhatók a múzeumunkban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy évtizedek óta múzeumunk rendezi meg a Tavaszi Tárlatot, a kortárs magyar képzőművészeti seregszemlét, és az Országos Rajztriennálét, melyet korábban biennálé formájában szerveztünk. Ebből a nívós anyagból vásárlás és ajándékozás útján tudjuk bővíteni a gyűjteményünket. A képzőművészeti gyűjteményünk tehát sokszínű és sokrétű, s átfogó képet rajzol a 20. és a 21. század hazai képzőművészetéről, felsorakoztatva a századelő nagy klasszikusait és a kortárs avantgárd képviselőit egyaránt, ugyanakkor hűen érzékelteti megyénk és városunk művészeti életét, jól reprezentálva egy-egy helyi alkotó életművének főbb állomásait is.

A Képzőművészeti tanulmányi raktárunkban négy nagyobb egység tekinthető meg a látogatók számára is: a Mihályfi-gyűjtemény, a Balázs János gyűjtemény és a hazai kortárs alkotók gyűjteménye, pl. Földi Péter és Drozsnyik István művei, illetve Gaál István filmrendező fotográfiái.

A Mihályfi-gyűjteményről

A Mihályfi Ernő által gyűjtött kollekció 1980-ban került a salgótarjáni múzeumba. Mihályfi Ernő felesége, a Kossuth-díjas reklámgrafikus, Filo férje halálát követően a Nógrád Megyei Tanácsnak ajánlotta fel megvásárlásra a gyűjtemény egy részét. A megyei tanács a vásárlást követően a múzeumnak adta át. 2006-tól állandó kiállítás jött létre a múzeum képtárában, 2014-ben egy reprezentatív katalógust adtunk ki. Jelenleg arra törekszünk hogy az anyagból a képtárban folyamatosan mutassuk be az anyagot időszaki kiállítások formájában más-más tematika köré csoportosítva A közel 800 darabos anyagból a ki nem állított műveket a Képzőművészeti tanulmányi raktárunkban lehet előzetes bejelentkezés alapján megtekinteni.

Ki volt Mihályfi Ernő?

A Nógrád megyei Béren született 1898. szeptember 3-án, azaz 120 éve. A budapesti műegyetemen tanult, majd a bölcsészeti karra iratkozott be. Itt Szegeden doktorált 1923-ban. Már egyetemi hallgató korában foglalkozott újságírással, 1920-tól az Est című lap külső, majd belső munkatársa volt. 1923-ban az Egyesült Államokba ment, inasként, csomagkihordóként, segédtisztviselőként dolgozott, közben továbbra is tudósításokat küldött az Estnek. 1924-es hazatérése után sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki, az Est mellett a Magyarország című lapba írt képzőművészeti kritikákat, több fiatal művészt mutatva be elsőként a közönségnek.

Sok művészbarátja volt, többek között Derkovits Gyula és Pátzay Pál. 1936-tól a Magyarország felelős szerkesztőjeként dolgozott, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarországot. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában és belépett a Független Kisgazda Pártba. A Magyar Nemzet főszerkesztője is volt hosszú ideig. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt, így 1947-től haláláig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt, de volt tájékoztatásügyi miniszter, ideiglenes megbízással külügyminiszter, népművelési, majd művelődésügyi miniszterhelyettes. Mindemellett egyéb politikai tisztséget viselt, és ami számunkra a legfontosabb, hogy rengeteg cikket, tanulmányt írt a kor kultúrájáról, köztük számos képzőművészeti tárgyú esszét, kritikát. A Magyar Nemzetben egy szerény m-mel szignálta képzőművészeti kritikáit.

Összegyűjtött képzőművészeti írásainak java részét Művészek, barátaim címmel jelentették meg egy kötetben 1977-ben. Ez a könyv már posztumusz jelent meg, hiszen Mihályfi Ernő 1972. november 20-án hunyt el Budapesten. Emlékirat helyett címmel 1975-ben, szintén halála után megjelent, kulturális témájú cikkeit összegyűjtő kötetében is számos művészeti írása jelent meg.

Mihályfi a két világháború közti Budapest kiállítótermeit, galériáit és múzeumait járva biztos szemmel fedezte fel a jövő tehetségeit. Kritikái és kiállítás ismertetői érzékletes képet festenek a kor művészeti életéről, azon belül is a fiatal tehetségekről, bemutatkozásukról. Mihályfi Ernő gyűjteményében legnagyobb számarányban a 20. század elejének avantgárd irányzatait képviselők alkotásai találhatók meg, illetve a két világháború közti időszakból származnak, bár az 1940-es, 50-es, 60-as évekből is találunk grafikákat, így Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Czóbel Béla műveit.

A tízes, húszas években a konstruktív-expresszionista irányt követő képzőművészek közül Bortnyik Sándor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Mattis-Teutsch János, Tihanyi Lajos műveit gyűjtötte, a legközelebb azonban hozzá Uitz Béla művészete állt. Uitznak nagyon gazdag anyaga található egyébként a gyűjteményben. Ide sorolható még a Nyolcaktól az expresszionizmusig tartó utat megtevő Kernstok Károly, akinek munkássága indított el művészi pályáján azt a Derkovits Gyulát, akit Mihályfi Ernő a barátjának vallott, s akinek életművéből a gyűjtemény rendkívül szép anyagot őriz.

A korai alkotások közül ki kell emelnünk Mednyánszky László csavargókat, illetve ülő katonát ábrázoló érzékeny vázlatait, Rippl-Rónai József dekoratív grafikáit, kukoricás stílusú festményét, Gulácsy Lajos festményeit és ritkaság számba menő olaszországi utcaképeit, jeleneteit, illetve Mattis-Teutsch János szuggesztív, ragyogó színvilágú tájképeit. Eme alkotások mellett rendkívül értékesnek tartjuk Dési Huber István, Galimberti Sándor, Kmetty János, Czóbel Béla, Fülöp Jenő, Nagy István festményeit, melyek bátran sorolhatók a két világháború közti hazai képzőművészet élvonalába.