NEMES LAMPÉRT JÓZSEF

(Budapest, 1891. szeptember 13. – Sátoraljaújhely, 1924. május 19.)

Nemes Lampért József képzőművész 96 éve ezen a napon halt meg.

Kiemelkedő művésze a magyar avantgárdnak, azon belül az aktivizmusnak. A budapesti iparművészeti iskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Azonban a naturalista, akadémikus stílus nem elégítette ki őt, így először a Nagybányai művésztelepen, majd Párizsban alkotott, ahol kialakította saját stílusát.

Az első világháborúban megsérült a galíciai fronton, melynek következtében a bal keze lebénult.

Az aktivizmus egyik vezéregyénisége lett. Rajzait a Ma c. folyóiratban tették közzé. Kiemelkedő alkotásai a tusrajzok és a tusfestmények, de készített olajfestményeket is. Porté-, táj-, csendélet és aktfestészetben is alkotott.

A kommün alatt a Proletár Képzőművészeti tanműhely tanára volt, de a kommün bukása után letartóztatták. Berlinbe emigrált, majd Svédországba utazott.

Idegbetegsége miatt Svédországba, majd Magyarországra került elmegyógyintézetbe és 32 évesen meghalt a sátoraljaújhelyi elmegyógyintézetben.

Betegsége hatott a munkásságára, egyszerűsödő szénrajzai egyre komorabbak lettek.

Forrás: Shah Gabriella – K. Peák Ildikó: Mihályfi-gyűjtemény. Salgótarján: Dornyay Béla Múzeum, 2014.

Alkotás: Nemes Lampért József: Parkrészlet (Lombos táj), 1913.
Fotó: Shah Timor