Home Események Mágikus vonások – Festészet és irodalom összhangja

dátum

2021. szept 23. - 2021. okt 20.
Ongoing...

időpont

16:00 - 18:00

Cimkék

Családi program,
Szabadidős program

Mágikus vonások – Festészet és irodalom összhangja

MÁGIKUS VONÁSOK – FESTÉSZT ÉS IRODALOM ÖSSZHANGJA SZENTANDRÁSSY ISTVÁN MŰVÉSZETÉBEN

A képekben való gondolkodás, valamint a művészetek iránti különös fogékonyság – különösen az irodalom és a képzőművészet összefonódása – figyelhető meg Szentandrássy István alkotásaiban. Irodalmi érdeklődése már fiatal korában megmutatkozott, amikor versek és drámák írásával is foglalkozott. Végül a rajzolás és a képek megjelenítésének fontossága ragadta magával képzelőerejét. Inspirációs forrását pedig mindvégig a könyvek és a könyvtárak iránti vonzalma jelentette. Festészete kifejezetten irodalmi vonatkozású. Művei a naturalista színektől és a tér hagyományos értelmezésétől elvonatkoztatva poétikus víziót fejeznek ki. A leírt és a lerajzolt gondolatok egymást erősítő mechanizmusában összművészeti eufória bontakozik ki művészetében.

A Mágikus vonások című tárlaton Szentandrássy István Federico García Lorca és François Villon költeményeihez készített grafikai sorozatait láthatjuk. A versek által ihletett kompozíciók nem pusztán illusztrációs eszközként működnek, sokkal inkább összegződnek bennük az olvasott művek elementáris hatásai. A festmények örvénylő, részletgazdag képeiben felismerhetjük a Miguel de Cervantes: Don Quijote regényhőseit; William Shakespeare: Szentivánéji álom vígjátékának eseményei; Gabriel García Márquez: Száz év magányának mágikus realizmusát, valamint az Ószövetség emblematikus alakjait is.

Gazdag festészeti és grafikusi munkássága, figurateremtő képzelete, merész színfantáziája, kifejezőereje révén a roma kortárs festészet egyik legmeghatározóbb alakja.

Nemcsak a festészetnek, a színeknek, de a szavaknak is mestere volt, művein keresztül megfogalmazta saját balladáját: az árvaságát, a betegségét, de mindemellett a sok fájdalom mellett az élni akarását is; büszkeségét származására, közös kultúránkra.

Jelen kiállítás túlmutat a Szentandrássy-hagyaték egy részének bemutatásán. Szentandrássy István alkotásai kuriózumok a magyar képzőművészet palettáján. Személye fontos szimbólummá érett az elmúlt közel három évtizedben, hiszen azt a felismerést és azt a folyamatot fémjelzi, amely az autentikus cigány képzőművészetet ismeri és elismeri, mint a kortárs képzőművészet szerves része és önálló, saját hagyományrendszerrel bíró egysége. Szentandrássy István munkái magukon hordozzák a messziről hozott cigány hagyományok és értékek tiszteletét, megőrzését, ezek közvetítésének vágyát.

Szentandrássy István 1957. augusztus 26-án született, állami gondozottként nőtt fel. Művészetének homlokterében az egyéni élettörténetek megismerése és azok vizuális feldolgozása szerepel. Legyen szó akár valós vagy fiktív sorsokról, melyeket hétköznapi tereinken végighaladva, vagy különféle irodalmi művekből ismerhetünk. A művészet gyermekkorától kezdve megragadták a személyes élethelyzetek, melyeket később is egyre tudatosabban figyelt meg – akár munkásszállók lakójaként, akár a cigány művészet aktív szereplőjeként -, és dolgozott fel saját kompozícióban.

Szentandrássy István 1995-ben Pro Urbe Budapest díjban, 1999-ben Kisebbségekért díjban részesült. 2012-ben a cigányság ősi, balladisztikus hagyományait és alakjait sajátos formákkal és színvilággal ábrázolt alkotásaiért, valamint a hazai cigány kultúra megőrzésében és széleskörű megismertetésében szerzett érdemeiért Kossuth-díjban részesült. 2020. február 16-án hunyt el.

 

 

kattintson a bezáráshoz
Skip to content