Salgótarjáni alkotók a Dornyay Béla Múzeum gyűjteményében c. kiállítás

Balázs János

1905-ben született Alsókubinban. Nagyapja és édesapja is ismert prímás volt, akik biztosítani tudták családjuk megélhetését. Ötévesen félárván maradt, s a család Salgótarjánba a pécskődombi cigánytelepre került, ahol a maguk tákolta putriban tengették életüket. Az elemi iskola két osztályát végezte csupán, de sokat olvasott és már gyermekkorában kezdett verset írni és rajzolni. Szenvedélyes tudásvágyának köszönhetően folyamatosan fejlesztette műveltségét és kialakította sajátos, csak rá jellemző világszemléletét. 1971-ben, 66 évesen kezdett el igazán festeni és csupán nyolc alkotó év adatott neki. Képein egy különleges világ tárul elénk: a mindennapi élet számos mozzanata, fantasztikus látomások és impressziók. Megismerhetjük belőlük egy nép, a cigányság hatalmas kulturális örökségét, misztikáját, élni vágyását és érzésvilágát. S mindezt úgy alkotta, hogy otthonából soha ki nem mozdult. A magyar képzőművészetnek és költészetnek szinte párját ritkító alakja ő, aki remeteségében páratlan és különleges alkotásokat hozott létre. 1977-ben hunyt el.
Bővebb információ művészetéről: https://dornyaymuzeum.hu/…/balazs-janos-virtualis-kiallitas/

Fayl Frigyes

Budapesten született 1889. március 14-én. Az érettségit követően, 1907 és 1911 között végezte el a budapesti Képzőművészeti Akadémiát, majd ösztöndíjjal Olaszországba utazott. Ezt követően egy évig Pozsonyban dolgozott kisegítő rajztanárként. 1913-től Szépművészeti Akadémiába járt. Pár évvel később a Salgótarján közelében fekvő alsószánas-pusztai kis birtokukra költözött. Ettől kezdve művészete szorosan összevonódott e vidékkel.

A Műcsarnok 1917. évi tavaszi kiállítására beküldött Fekvő akt című képét a Harkányi féle díjjal jutalmazták, mely nagy fontosságú volt Fayl Frigyes életében. A művész biztatást kapott ezáltal és ezt követően szorgalmasan küldte képeit Budapestre az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításaira. Mivel a képeladások nem biztosítottak számára megélhetési lehetőséget elhelyezkedett a Salgótarjáni Reálgimnáziumban. Salgótarjánban egyre nagyobb megbecsülésnek örvendett. Országosan is több kiállítást is rendeztek munkáiból  A Balassa Bálint Társaság aktív szervezője volt. Fayl Frigyest életre szóló barátság kötötte kollégájához, Dr. Dornyay Bélához, a gimnázium természetrajz tanárához, akinek több könyvét is illusztrálta.  Nagyon fontos helytörténeti és művészi jelentőségűek a 20. század első felének Salgótarjánjáról készített rajzai. Utolsó évei a betegséggel és a megélhetéssel vívott küzdelemben teltek.­­­­­­­­­­­­­­­­­­ ­­­­­­­­­­­

Bátki József

1877. március 14-én született Zagyvarónán. Gerber Frigyes inászói bányaigazgató korán felismerte Bátki József tehetségét, és elhatározta, hogy a fiú iskoláztatását támogatja. Az érettségit követően öt éven keresztül az Országos Magyar Iparművészeti Iskola díszítőművészet szakán tanult, majd ennek befejeztével egy éves állami ösztöndíjjal Párizsba ment a Julian Akadémiára, majd további tanulmányokat folytatott Grazban és Münchenben. Külföldi tanulmányait követően Budapesten telepedett le, és 1901-1908 között Róth Miksa üvegtervező intézetében helyezkedett el, ahol számos épület és templom üvegablakát és mozaikképét készítette el. Nagy sikereket ért el népies faszobraival, melyet alátámaszt a Halmos Izor – díj és a Zala György emlékérem is.
Bátki József még Budapesten élt, amikor megbízást kapott a salgótarjáni főplébánia főoltárának elkészítésére. A salgótarjáni Mária születése oltárkép mellett a szobrászati munkát is Bátki József végezte. Az oltárépítmény tetején a Szentlelket szimbolizáló galamb szobra látható. A két éneklő angyal által közrefogott agg Atyaisten dicsfénnyel övezett alakja a felhőkből bukkan elő. A templom szentélyének Árpádházi Szent Imrét és Árpádházi Boldog Margitot ábrázoló üvegablakait is Bátki tervezte.

1924-ben kapta meg a felkérést a salgótarjáni izraelita templom kifestésére, melyről semmiféle képi ábrázolás nem maradt fenn, egyedül a Munka folyóirat 1927. október 1-jei száma ír róla rendkívül részletesen.

Bátki Józsefet 1934-ben Zagyvaróna Szent András templomának kifestésével bízták meg. Nagy lelkesedéssel fogott a munkához, melyet a korabeli sajtó is érdeklődéssel követett és folyamatosan beszámolt róla. Bátki József Salgótarján kulturális életében is jelentős szerepet betöltő Balassa Bálist Társaság képzőművészeti kiállításainak állandó résztvevője volt, ezenkívül rövid ideig tartó tanári tevékenysége is jelentősnek bizonyult. 1939-ben megjelentette az „Élő vonalak” című rajzkönyvét, mely a gyerekek és a rajzolni tanulók számára fontos módszertani segédeszköz volt. Salgótarjáni letelepedésével nem zárta ki magát az országos képzőművészeti életből, haláláig számos sikeres kiállításon vett részt.

Bóna Kovács Károly

1897-ben született Salgótarjánban. 1929-től a Magyar Képző-művészeti Főiskolán tanult, három évig festő szakon. Ezt követően egy évig a szobrász szakra járt. 1923-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola ösztöndíjával Párizsba utazott és beiratkozott a Julian Akadémiára. Szülővárosa 1926-ban megbízást adott számára a római katolikus templom Szent József oltárának elkészítésére. Bóna Kovács Károly Párizsból hazatérve, 1930-ban fejezte be főiskolai tanulmányait, s végzett művészként Salgótarjánban telepedett le. 1928-ban elkészítette a salgótarjáni Meszes hegyre tervezett Kálvária tervét, amely 12 domborműves stációból, a kezdőpontjánál barlangban elhelyezett szoborcsoportból és végpontjánál kápolnából állt volna. Az 1943-ra elkészült Kálváriához végül nem kápolnát építettek, hanem három keresztet állítottak fel.

Évről évre egyre több megrendeléshez jutott. Nemcsak állami megrendelésekre dolgozott a harmincas években, hanem igen jelentős megbízó volt a katolikus egyház is: több felkérést kapott falfestmények és szobrászi munkák elvégzésére Salgótarjánban, a környező falvakban, illetve Várpalotán is. Baglyasalja templomát 1934-ben szentelték fel. Ennek freskóit, főoltárát, szószékét, és a diadalív Krisztus-fej domborművét Bóna 1934-35-ben készítette el. Megrendelései között további templomok díszítése szerepelt. A zagyvapálfalvai római katolikus templom belső díszítéséhez fogott. Egyházi megrendelései közé tartozott továbbá a ferences plébániatemplom Szent Antal – oltára, a főplébánia szószéke és a köztemetőben álló Krisztus szobor is. Felkérést kapott a várostól többek között a 25. losonci gyalogezred emléktáblájának, Báthory István köztéri szobrának elkészítésére. Aktív szerepet vállalt a város kulturális életében. Bóna Kovács Károly volt az egyetlen tanára és szervezője az országos szinten is jelentős Munkás Művészeti Főiskolának, ahol tanította a rajzolni vágyó fiatalokat. Később szerződést kötött az Acélárugyárral, s az ott folyó munkát és az embereket örökítette meg. 1942-ben Rákoshegyre költözött, s Budapesten is számos megrendelést kapott.

Uherkovich Ágoston

Salgótarján a 19. század közepétől, a szénbányászat megindulásának hatására rohamos fejlődésnek indult. 1900-ra már a megye legnépesebb települése lett. A várossá nyilvánítás jótékony hatására 1930-ban megkétszereződött a kereskedelemben és a közszolgálatban foglalkoztatottak száma. A műszaki értelmiségen kívül a hivatásos művészek is feltűntek, jórészt akadémiai végzettségű, külföldet is megjárt művésztanárok. Bátki József (1877 – 1948) zagyvarónai születésű festő- és szobrászművész az 1930-as évek közepétől dolgozott Salgótarjánban, Bóna Kovács Károly (1897–1970) és Fayl Frigyes (1889-1953) szintén Salgótarjánban telepedett le és gazdagította a város művészeti és kulturális életét. E három jelentős alkotó mellett meg kell említeni Uherkovich Ágoston acélgyári tanítót is, akinek finom ceruzarajzai a fiatal város tanúságtevői s fontos helytörténeti értékkel bírnak. A város művészeti életének jelentős lökést adott a 30-as évek közepén megalakult Balassa Bálint Társaság, amely – többek között – szellemi és anyagi mecénás kívánt lenni a város művelődésében.

Szujó Zoltán

Endrődön született 1944. március 7-én és Sümegen hunyt el 1986. augusztus 3-án. Autodidakta, Budapesten kirakatrendező iskolát végzett. 1968-ban költözött Salgótarjánba, ahol alkotói munkássága mellett kiállításrendezőként és dekoratőrként tevékenykedett. 1975-ben Madách-díjat kapott Levéltári jegyzetlapok című sorozatáért, melynek lapjain a múlt történéseit a mindennapok emberi sorsaival ötvözte. Artisztikus vonalrajzú sokszorosított grafikáin előszeretettel örökített meg lecsúszott egzisztenciákat, bizarr történéseket. Jelentősek Ginsberg, Joyce, Bulgakov, Dylan Thomas műveihez készített lapjai.
Egyedi hangvételű, invenciózus és bátran virtuóznak tekinthető grafikái a korszak talán legjelentősebb salgótarjáni grafikusművészévé avatják. Kocsma- és piaci jelenetei, lecsúszott egzisztenciái hű képet nyújtanak a kor kisemberéről.

Forrás: http://ertektar.bbmk.hu/items/show/11

Balogh Balázs András

1940-ben született Kassán. Szüleit a deportáláskor, 1944-ben veszítette el. Ötéves koráig a sátoraljaújhelyi nagymama nevelte, majd annak halála után intézetbe, majd nevelőszülőkhöz került. Ők iskola helyett koldulni küldték. Dolgozott kőművesként, a tűzhelygyárban és az acélgyárban, a Víz- és Csatornamű Vállalatnál, illetve a bányában. 1992-ben 35 év után lett munkanélküli. Gyermekkorától szeretett rajzolni, 1975 óta festett rendszeresen. Oláh Jolánnal kötött házassága után Salgótarjánban telepedett le. Bántotta, hogy azzal vádolják, a házától pár méterre lakó Balázs János képeit másolja, ezért elégette pécskődombi összes alkotást, és új korszakot a nyitott festészetében. (Egyetlen olajfestmény maradt fenn ebből az időszakból.) Művészete igen rendhagyó, főleg éjszakát fest, apró festékpontokból állította össze monumentális hatású, szimbolikus kompozícióit. Képeit a gyermekkori, keserű emlékek inspirálták, vásznain a szegénységet, a  kirekesztettséget a stiláris elemek és figurák monoton ismétlődésével hangsúlyozta. 2014-ben hunyt el.

Forrás: artportal.hu

Czinke Ferenc

Nagyrozvágyon született 1926. november 4-én és Salgótarjánban hunyt el 2000. november 1-jén. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1953 óta kiállítóművész, 1957-től élt Salgótarjánban. Alkotói munkássága mellett pedagógusként tevékenykedett, mintegy két évtizedig a Bolyai János Gimnázium tanára volt. Nevéhez fűződik az iskola galériájának létrehozása, mely az ország első iskolagalériája volt. Komoly szerepet vállalt a város képzőművészeti életének újjászervezésében az 1950-es évektől. Munkácsy-díjas, SZOT-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. Számos külföldi tanulmányutat tett többek között Oroszországban, Svédországban, Finnországban, Törökországban. Elsősorban grafikusként ismert, grafikai lapjai elsődlegesen a népművészet formanyelvét és szellemi világát formálják át a ma embere számára bartóki módon. Jelentős illusztrátori tevékenysége.
Neve elválaszthatatlanná vált a 60-as évektől kulturális centrummá váló Salgótarján művészeti életének szerveződésétől. Kiemelkedő művészetpedagógusi tevékenysége. Külföldi kiállításai révén ismertté tette Salgótarján nevét Európa számos országában. Grafikáinak formai és gondolati világa egyedülálló e műfajban.

Forrás: http://ertektar.bbmk.hu/items/show/17

Iványi Ödön

festőművész 1918. november 12-én született Leszenyén és 1985. június 8-án hunyt el. Rudnay Gyula tanítványaként korai olajfestményeit a föld színei, sötétebb tónusok jellemezték. Az 1960-as, 70-es évek fordulójától vált kedvelt kifejező eszközévé az akvarell. Kései tájképeit tisztaság, fényben oldott színek jellemzik. Jelentős akvarellistaként számos országos és regionális tárlat résztvevője volt.

1954-ben költözött Salgótarjánba. A városunkban töltött harminc év alatt a művészi munkássága mellett tevékenyen részt vett a város kulturális életében. Dolgozott a megyei könyvtár igazgatójaként, szerepet vállalt a Palócföld folyóirat létrehozásában, tanított a Madách Imre Gimnáziumban. Fontos feladatának tekintette az amatőr képzőművészeti mozgalom szervezését és irányítását. 1964-től a bányász képzőművészeti kör munkáját irányította, 1955-től a salgótarjáni úttörőházban vezetett képzőművészeti szakkört, 1965-től a Megyei Képzőművészeti Stúdió munkáját szervezte, emellett alkotótábort is vezetett Szirákon. Több alkalommal nyílt kiállítása a Műcsarnokban, Szécsényben, Makón, Salgótarjánban, Besztercebányán. 1970-ben Egerben a II. Országos Akvarell Biennálé első díját nyerte el.

Forrás: ertektar.bbmk.hu/items/show/16

 

Hibó Tamás

1947. november 11-én született Szolnokon és Kápolnán hunyt el 1991. október 23-án. Grafikai tanulmányait Lengyelországban folytatta, 1990-ben tanulmányutat tett Finnországban. 1974-ben Madách-ösztöndíjas volt, 1975-ben Munka-Művészet díjat nyert el. Grafikusi munkásságának formavilágát a lengyel rajzművészet tradíciói határozták meg. Groteszk, ironikus hangvételű alkotásai, társadalomkritikai, morális problémákkal foglalkoznak. Műveinek visszatérő eleme az apokalipszis, az emberiség reménytelennek tűnő jövője, a haláltánc hangulata. Alkotó éveit Salgótarjánban töltötte.

Művészetpedagógusként és alkotóként komoly szerepet vállalt a 70-es, 80-as években Salgótarján kulturális életében. A rendszerváltás előtti időszak kultúrpolitikájának rosszallását kivívó, orwelli hangulatú grafikái groteszk tükröt tartottak a létező szocializmus elé. Nézeteinek, gondolatainak bátor vállalása útmutatás a jelen művésznemzedéke számára.

Forrás: http://ertektar.bbmk.hu/items/show/18

Bobály Attila

1948-ban a Nógrád megyei Varsányban született. Elmondása szerint rajztehetségét édesapjától örökölte. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolát 1976-ban végezte el rajz-biológia szakon, mestere Blaskó János volt. Szobrászatot Laborcz Ferenc és Kovács Ferenc szobrászművészek irányítása mellett tanult. Alkotásait többnyire kőből és bronzból kivitelezte. Számtalan egyéni és csoportos kiállításon szerepelt hazánkban és külföldön. A művész résztvevője, segítője volt az egykor népszerű Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállításoknak. 1984-ben felvételt nyert a Művészeti Alapba és tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének is. 1991 óta volt tagja a Képző- és Iparművészek Szövetségének és a Szobrász Társaságnak. Az elmúlt három évtizedben több díjat is elnyert műveivel.

Bobály Attila több évtizedes, magas színvonalú szobrászművészeti tevékenységével nagymértékben hozzájárult Salgótarján tereinek szépítésében. Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése a huzamosabb időn át folytatott, kiemelkedő alkotói tevékenysége elismeréseként 2016-ban “Pro Arte” művészeti díjban részesítette. 68 évesen, 2017-ben hunyt el súlyos betegség következtében. 2017-ben kapta meg posztumusz alternatív Munkácsy-díjat. Művei, köztéri szobrai azonban ma is velünk élnek.

Szabó Tamás

Szabó Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész, Magyar Művészeti Akadémia tagja 1952-ben született Budapesten. Gyermekkorát Salgótarjánban töltötte, iskoláit is itt végezte, és itt ébredt fel érdeklődése a művészet iránt. Művésszé válásában meghatározó élmény volt számára a Balázs János cigány autodidakta festőművésszel való találkozás. Felkészülését Iványi Ödön salgótarjáni szabadiskolájában kezdte meg, majd Szlávik Lajos budapesti festőművész irányításával dolgozott, és ezután kezdhette meg felsőfokú művészeti tanulmányait a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol 1974 és 1979 között – alapvetően szobrászi érdeklődése ellenére – az üveg szakon végezte tanulmányait.

A főiskolai tanulmányainak lezárulása óta Budapesten él, 1987 óta a Százados úti művésztelep tagjaként önálló művészként tevékenykedik, 1999 óta időszakonként szentendrei műtermében is dolgozik. A 2005-ben megalakult MORPH szobrászcsoport tagja. 2007 óta a Szegedi Tudományegyetemen rajz-művészettörténet tanszék docense. Szabó Tamás 1979 óta vesz részt tárlatokon. Sokoldalú művészetét sok-sok kiállítási díj mellett 2000-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. Műveit számos rangos köz- és magángyűjtemény őrzi. Szabó Tamás több köztéri szobra található Salgótarján terein: az 1956-os emlékművet 1993-ban, a Balász János-szobrot pedig 2006-ban készítette.

Szabó Tamás gyermek- és ifjúkorában sok időt töltött Balázs Jánosnál, ő is, csakúgy, mint Botos Zoltán ösztönözte Balázs Jánost a festészeti alkotómunkára.

A múzeum gyűjteményében Balázs János konyhája c. művét őrizzük.

Földi Gergely

1978-ban született Salgótarjánban. Tanulmányait az egri Eszterházy Károly Főiskolán, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta. 2010-ben Derkovits-ösztöndíjat nyert el. Számos hazai csoportos és egyéni kiállítás résztvevője és többnek díjazottja volt. Múzeumunk Teherszállító I-II. című alkotásait őrzi.

Földi Gergely teherautói a mai kor lenyomatai. Furcsa módon sehol sem látjuk az embert, a rakodót, a dolgozót, a vezetőt. Talán azért, mert az ember az utcai közlekedésben eggyé válik a járművével. Szimbolikusan is értelmezhető ez, hiszen a gépkocsi cipeli a terhét, úgy, ahogyan az ember egész életén keresztül teszi ezt. Ki így, ki úgy. Felvállalja a terheket, melyeket ráró a sors.

Bővebben Földi Gergely művészetéről: nograd-art.blog.hu/2013/07/03/foldi_gergely

Losonczy Ildikó

Losonczy Ildikó (1954, Eger).

1956-tól él Salgótarjánban. Egerben diplomázott, rajz-biológia szakon.

Salgótarján képzőművészeti életének meghatározó tagja. Grafikái, festményei mellett tűzzománcokat is készít. Szakköröket vezetett a Hibó Tamás Művészeti Iskolában, a Kohász Művelődési Központban, a Balassi Bálint Asztaltársaságban. Folyamatos résztvevője országos kiállításoknak. Emellett jelentős szervező munkája is. A zománcművészeti alkotótáborok résztvevője, az Asztaltársasági Füzetek, a nógrádi alkotók verseit, grafikáit bemutató antológiák alkotója, szerkesztője. Művei szerepelnek az Országos Rajzbiennálékon, a Szécsényi Őszi Tárlatokon, a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon, a Miskolci Grafikai Biennálékon, az Egri Akvarell Biennálékon. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének.

Botos Zoltán

Botos Zoltán, Salgótarján 1949

Gyermekkorában a salgótarjáni Cigánydombon élt, ahol megismerkedett a roma származású festőművésszel, Balázs Jánossal. Botos Zoltán elévülhetetlen érdeme, hogy ösztönözte Balázs János arra, hogy ne hagyjon fel a festészettel. Botos Zoltánnál is korán megmutatkozott a rajz iránti tehetsége és érdeklődése. Iványi Ödön rajzszakkörébe járt, hogy tudását és készségét elmélyítse. 1991-től a Mártélyi Művésztelep rendszeres résztvevője, amely állítása szerint nagyon sokat formált látásmódján. Több csoportos kiállítás résztvevője volt, s a művei  Salgótarjáni Tavaszi Tárlatra is több ízben bekerültek. Az utóbbi években már önálló kiállításai is nyíltak. A Dornyay Béla Múzeum Táj című festményét őrzi.

Hegedűs Morgan

Hegedűs Morgan (eredeti keresztneve Adolf) Budapest, 1953 - Salgótarján 1990

Mestere Iványi Ödön volt. 1982-ben felvették a Fiatal Művészek Klubjába. Rómában, a Nemzetközi Akvarell Biennálén 1984-ben és 1990-ben díjat kapott. Tragikus korai halála miatt alkotói pályája egy évtizedre korlátozódott. Figurális kompozícióit a szürrealista, illetve expresszionista művészetfelfogás jellemzi. Tiszta, élénk színű festményein - különösen a korai alkotásokon - erőteljes érzelmek, indulatok érhetők tetten. Életműve torzó volta ellenére is maradandó. Sajátos, egyedi, semmivel sem összetéveszthető képi világa, különleges színvilága - rövid, egy évtizedes munkássága ellenére - városunk kiemelkedő alkotóművészei közé emelik Hegedűs Morgant.

Forrás: Salgótarjáni Értéktár

Kalocsai Enikő

Kalocsai Enikő, Salgótarján, 1967

1997-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Alkotói tevékenysége mellett egy művészeti iskola tanáraként elkötelezett híve az esztétikai nevelésnek. Művészetét kezdetben a konstruktivizmus jellemezte, a tömegek és a formák viszonyát jelenítette meg, azaz a geometrikus formákat helyezte előtérbe. E formák nála egy-egy tájszeletet jelképeztek; ezek pedig a fények és színek dinamikájára épültek. A vörös, kék, sárga csíkok, vonalak absztrakt formában, a házakat, épületeket, erdőt, a természeti környezetet jelezték. Nagyméretű táblaképek mellett készít kisebb léptékű olajfestményeket, akvarelleket és pasztelleket is. Műveit tiszta színek, izgalmas motívum- és színmegfeleltetések, valamint szellemes struktúrák jellemzik. A festmények, rajzok mellett fotókat, fotogramokat és objekteket is készít.

Művészetéről még itt olvasható: https://nograd-art.blog.hu/2011/04/27/kalocsai_eniko

Lóránt János Demeter

Lóránt János Demeter festőművész
1938., Békésszentandrás

Lóránt János 1959-ben diplomázott rajz szakon a szegedi Tanárképző Főiskolán. Kaposvárott, Salgótarjánban, majd Egerben élt, ahol főiskolai tanárként dologzott. Jelenlegi otthona szülőhelye, Békésszentanrás. Korai művészetét, impresszionisztikus és expresszív törekvések jellemzik, melynek fő motívuma a vidéki táj és az emberi alak. Az alkotásaiban szereplő elesett emberi alakok sok esetben groteszknek tűnnek, de nagy empátiát próbál éreztetni irántuk. Múzeumunk több művét őrzi, jelen kiállításon Madách c. alkotását láthatjuk.

Birkás Babett

BIRKÁS BABETT

http://birkasbabett.hu/

Birkás Babett textiltervező, design- és művészetmenedzser.

1979-ben született Salgótarjánban. Felsőfokú iskolai tanulmányokat végzett a Kent Institute of Art and Design-ban (Maidstone, Egyesült Királyság, BTEC Diploma Foundation Studies in Art and Design, textil szak, 1999.). Főiskolai diplomát a londoni Central Saint Martins College of Art and Design-ban szerzett (BA (Honours) Textile Design, szakirány: textilnyomás, 2002.). 2015-ben elvégezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Múzeumi menedzsment szakirányú továbbképzését, majd 2017-ben a Budapesti Metropolitan Egyetem Design- és művészetmenedzsment képzésén szerzett egyetemi diplomát. 2004 óta a University of the Arts London Alumni Associaton, 2005-től a FISE és a MAOE tagja. Szakmai gyakorlatot külföldi textiltervező stúdiókban (London, Como, Párizs) és hazai múzeumokban szerzett.

Több mint 15 egyéni és közel 150 csoportos kiállításon (12 országban) szerepelt. Számos országos és nemzetközi kiállításon kapott szakmai díjat. Spanyolnátha Mail Art Nívódíjas és Fődíjas, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának Pro Arte-díjazottja. A START 20:10 Salgótarjáni Alkotóműhely létrehozója

Gelencsér János

GELENCSÉR JÁNOS

festő- és grafikusművész, népzenész

Pécs, 1960. 04. 06.

http://gelencserek.wixsite.com/gelencserart
https://www.facebook.com/gelencserjanosart/

Szakmai képzését a Lantos Ferenc és Halász Károly által vezetett Paksi Vizuális Telep résztvevőjeként alapozta meg. 1990-ben elnyerte a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagságát. 1994 óta MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) tag. A Magyar Grafikusművészek Szövetségének 2002-től tagja.

1990 óta rendszeres résztvevője hazai és külföldi zsűrizett kiállításoknak. 2004-ben a pilseni nemzetközi rajzbiennálén képviselte Nógrád megyét. 2006-ban az V. Nemzetközi Grafikai Triennálé kiállító művésze (Bitola, Macedónia). 2007–2008-ban a Grafikai Érintések a visegrádi négyek között vándorkiállításon (Karviná, Csehország, Cieszyn, Lengyelország, Salgótarján, Losonc, Szlovákia) szerepelt. Szakmai díjakat (többek között) a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon (1999, 2009, 2019), a Miskolci Téli Tárlaton (2005) és a Szécsényi Őszi Tárlatokon (2005, 2007, 2017) szerzett.

Érdeklődését elsősorban a környező táj változatos elemei, gazdag formakincse köti le. Ez ihleti meg munkái világát. A témában való elmélyülés többféle lehetőséget kínál festészete kibontásához. A vidék, ahol él gazdag népművészeti, zenei hagyományokkal rendelkezik. Művészetében jelentős szerepet tölt be a zeneiség, a népművészet formakincse, hagyománya. Festményei mellett rendszeresen rajzolja a nógrádi embert, az utca emberét, kávézók, várótermek emberét, bepillantva az arcok mögötti rejtett lényegbe.

MŰTEREMFILM:
Bakos Gábor: A fára pottyant ember. Gelencsér János festőművész, 2019,

Kernston Károly

KERNSTOK KÁROLY
(Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 9.)

80 éve ezen a napon halt meg Kernstok Károly képzőművész.

Az Iparművészeti Iskolában kezdte meg tanulmányait Feichtinger Józsefnél, majd 1892-ben. Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben. 1893 és 1895 között a párizsi Julian akadémián tanult. Miután hazatért a Benczúr Mesteriskolában tanult, azonban 1906-ban visszatért Párizsba.

A korai kolorisztikus műveit, a formákat és körvonalakat erőteljesen hangsúlyozó, erőteljes képi világ váltotta fel. Alkotásainak elsődleges témája az emberi akt, határozott körvonalakkal körülírt, atlétikus, ruhátlan férfi és nőalak vált.

A Nyolcak csoportjának alapító tagja volt. A Tanácsköztársaság idején vezető politikai tisztséget vállalt és a képzőművészeti szabadiskola vezetője lett. Azonban a Tanácsköztársaság bukását követően Berlinbe emigrált és csak 1926-ban tért haza Magyarországra. Nyergesújfalun élt és itt is dolgozott. Festészete mellett a rajzművészete is kiemelkedő. Kontúros rajzok mellett rézkarcokat is készített.

Fontosabb díjai: Ráth-díj (1898)

Forrás: Shah Gabriella – K. Peák Ildikó: Mihályfi-gyűjtemény. Salgótarján: Dornyay Béla
Múzeum, 2014.

Szatmári Béla

SZATMÁRI BÉLA

(Hódmezővásárhely, 1938. április 12. - Budapest, 1996. január 21.)

 Építész-képzőművész.

Az építésztechnikus oklevelet 1956-ban szerezte meg Szegeden a Magasépítőipari Technikumban. Építésszervezőként dolgozott 1957-től Budapesten a Lakóterv Épülettervező Vállalatnál, majd a Középülettervező Vállalatnál, 1961-től pedig Salgótarjánban a Nógrád Megyei Tanácsi Tervező Irodában tevékenykedett. 1972-től 1988-ig tanárként dolgozott a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Építőipari Szakközépiskolában, mellette pedig a Salgótarjáni Síküveggyár tervezője volt. 1975-ben és 1978-ban Salgótarjánban megrendezett országos környezetesztétikai konferencia megszervezése is az ő nevéhez köthető.

1961-ben érkezett Salgótarjánba a Hódmezővásárhelyi születésű alkotó. Egy strandot jött megtervezni a városba. Végül több mint harminc évet élt Nógrád megyében. Számos középület köthető az ő nevéhez, mint például az uszoda, ÉMÁSZ-székház, IBUSZ Bank, Kiskulacs vendéglő. Az építészet mellett képzőművészettel is foglalkozott, sajátos formavilágú grafikái, rajzai jelen voltak csoportos és egyéni kiállításokon is.

Kiemelkedő alakja volt a rendszerváltás előtti Salgótarjánnak. Épp akkor volt jelen városunkban, amikor országos jellegű kiállítások alakultak: Tavaszi Tárlat, Rajzbiennálé, Szabadtéri Szoborkiállítás, Országos Zománcművészeti Biennálé.

Kísérletezés folyamatosan megfigyelhető alkotásaiban. Kezdetben a keletkezés, majd a mozgás, mint anyag lényege kerül előtérbe. Felismerte, hogy az építészet és a képzőművészet között szintézist tud teremteni.

Főként Salgótarján környezetének formálása érdekelte, terveket is készített. Azonban a kinetika területen és jelentőset alkotott.

Főként Salgótarján környezetének formálása érdekelte, terveket is készített. Azonban a kinetika területen és jelentőset alkotott. Üvegből és a salgótarjáni tűzhelygyárban fémből készült munkáiból állított ki, például a budapesti Planetáriumban.

Utolsó köztéri alkotása, a Graffito (1967) az ÉMÁSZ-székház falán.

 

Alkotás: Szatmári Béla: Barcsay 1/3

Forrás: http://epa.oszk.hu/03200/03286/00118/pdf/EPA03286_palocfold_2013_3.pdf (letöltés ideje: 2020.06.10.)

kattintson a bezáráshoz
Skip to content