norberelek

Nagyon jól éreztük magunkat, és habár a hagyományos kiállítási rész nem nagyon hozott minket lázba (kicsit zsúfolt is, nagyon sok mindent próbál bemutatni korlátozott térben, ráadásul nagyon sok az olvasandó szöveg), de azt azonnal levettük, hogy egy lelkes társaság áll a történet háta mögött (pl. saját készítésű, de egész profin megcsinált, iszonyat hosszú makett – odaadományozva a múzeum számára).

Már az elején nagyon gondos és aprólékos volt a pénztáros hölgy, és bár neki egy negyed órás tortúra volt kártyaleolvasó nélkül SZÉP kártyával fizetni, maga ajánlotta fel a lehetőséget, én pedig azalatt a kiállítást néztem. A bányában (akár csak egy barlangban) igen alacsony a hőmérséklet, így azonnal javasolták, hogy vegyünk fel egy ottani munkaruhát – ami tényleg nagyon jól jött odalent. (Tipp – ajánlatos zárt cipőben érkezni.)
A tárlatvezetés nagyon hangulatos, és bár a vezető bevallotta, hogy ő maga sohasem volt bányász, de mindent tudott, ami a témához kapcsolódik, sőt még azon túl is. Ezen is lemérhető az a lelkesedés és teljes alázat, amivel a bányák és a bányászat iránt viszonyultak. A bánya egyébként tökéletesen komoly(!), ami egyedivé, és a nagyobb gyerekek számára is vonzóvá teszi a soproni bányamúzeummal szemben.
Nagyon tetszett (szemben a hagyományos múzeumokkal), hogy itt minden újul. Nem pusztán a bányabiztonság (tényleg nagyon komolyan veszik!) miatt esedékes támfa-cserékre gondolok; és nem is a máshol szokásos vastag uniós pénzcsapok megcsapolásával kialakított, majd azonnal az enyészetre bízott látványosságokat értem alatta. Számos, frissen elkészült műtárgy, makett és egyéb adomány mutatja a múzeum kulturálisan élő mivoltát. Szinte tapintani lehet, hogy Salgótarján szíve csücske a bánya – csak ajánlani tudom mindenkinek, akit nem zavar, ha egy kicsit sáros lesz a cipője / nadrágja.

kattintson a bezáráshoz