Irodalomtörténeti gyűjtemény
Az irodalomtörténeti gyűjteményben Bérczy Károly mellett Ferenczy Teréz, Lisznyai Kálmán, Komjáthy Jenő, de a szécsényi kötődésű Krúdyak és Krúdy Gyula hagyatéka is megtalálható, lánya, Krúdy Zsuzsa, ajándéka által.
Különösen jelentősnek tartjuk Balázs János anyagát, melyet komplexnek is nevezhetünk, hiszen festményei, grafikái mellett a múzeum őrzi vallomásos prózai írásait, verseit kézirat formájában.
Képzőművészeti gyűjtemény
A Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteménye mintegy ötezer darabos. Gyűjtőkörünknek megfelelően elsődlegesen a hazai kortárs képzőművészet alkotásait gyűjtjük, országos és megyei viszonylatban egyaránt. A képzőművészeti gyűjtemény ezen belül több nagyobb egységre bontható. A legnagyobb, és művészettörténeti szemmel legunikálisabbnak tekinthető gyűjteményegységünk a közel nyolcszáz darabos Mihályfi-gyűjtemény, mely az 1970-es évek végén került Nógrádba.
Gyűjtőkörünk másik fontos profilja a kortárs megyei, illetve a megyéhez kötődő alkotók festményeinek, grafikáinak, plasztikáinak gyűjtése. Törekszünk arra, hogy e gyűjteményi egységünk minél teljesebb legyen és minden Nógrád megyében élő, alkotó vagy valaha élt és alkotott művész alkotása szerepeljen a gyűjteményünkben.
A kortárs magyar művészet alkotásai is megtalálhatók a múzeumunkban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy évtizedek óta múzeumunk rendezi meg a Tavaszi Tárlatot, a kortárs magyar képzőművészeti seregszemlét, és az Országos Rajztriennálét, melyet korábban biennálé formájában szerveztünk. Ebből a nívós anyagból vásárlás és ajándékozás útján tudjuk bővíteni a gyűjteményünket. A képzőművészeti gyűjteményünk tehát sokszínű és sokrétű, s átfogó képet rajzol a 20. és a 21. század hazai képzőművészetéről, felsorakoztatva a századelő nagy klasszikusait és a kortárs avantgárd képviselőit egyaránt, ugyanakkor hűen érzékelteti megyénk és városunk művészeti életét, jól reprezentálva egy-egy helyi alkotó életművének főbb állomásait is.
A Képzőművészeti tanulmányi raktárunkban négy nagyobb egység tekinthető meg a látogatók számára is: a Mihályfi-gyűjtemény, a Balázs János gyűjtemény és a hazai kortárs alkotók gyűjteménye, pl. Földi Péter és Drozsnyik István művei, illetve Gaál István filmrendező fotográfiái.
A Mihályfi-gyűjteményről
A Mihályfi Ernő által gyűjtött kollekció 1980-ban került a salgótarjáni múzeumba. Mihályfi Ernő felesége, a Kossuth-díjas reklámgrafikus, Filo férje halálát követően a Nógrád Megyei Tanácsnak ajánlotta fel megvásárlásra a gyűjtemény egy részét. A megyei tanács a vásárlást követően a múzeumnak adta át. 2006-tól állandó kiállítás jött létre a múzeum képtárában, 2014-ben egy reprezentatív katalógust adtunk ki. Jelenleg arra törekszünk hogy az anyagból a képtárban folyamatosan mutassuk be az anyagot időszaki kiállítások formájában más-más tematika köré csoportosítva A közel 800 darabos anyagból a ki nem állított műveket a Képzőművészeti tanulmányi raktárunkban lehet előzetes bejelentkezés alapján megtekinteni.
Ki volt Mihályfi Ernő?
A Nógrád megyei Béren született 1898. szeptember 3-án, azaz 120 éve. A budapesti műegyetemen tanult, majd a bölcsészeti karra iratkozott be. Itt Szegeden doktorált 1923-ban. Már egyetemi hallgató korában foglalkozott újságírással, 1920-tól az Est című lap külső, majd belső munkatársa volt. 1923-ban az Egyesült Államokba ment, inasként, csomagkihordóként, segédtisztviselőként dolgozott, közben továbbra is tudósításokat küldött az Estnek. 1924-es hazatérése után sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki, az Est mellett a Magyarország című lapba írt képzőművészeti kritikákat, több fiatal művészt mutatva be elsőként a közönségnek.
Sok művészbarátja volt, többek között Derkovits Gyula és Pátzay Pál. 1936-tól a Magyarország felelős szerkesztőjeként dolgozott, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarországot. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában és belépett a Független Kisgazda Pártba. A Magyar Nemzet főszerkesztője is volt hosszú ideig. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt, így 1947-től haláláig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt, de volt tájékoztatásügyi miniszter, ideiglenes megbízással külügyminiszter, népművelési, majd művelődésügyi miniszterhelyettes. Mindemellett egyéb politikai tisztséget viselt, és ami számunkra a legfontosabb, hogy rengeteg cikket, tanulmányt írt a kor kultúrájáról, köztük számos képzőművészeti tárgyú esszét, kritikát. A Magyar Nemzetben egy szerény m-mel szignálta képzőművészeti kritikáit.
Összegyűjtött képzőművészeti írásainak java részét Művészek, barátaim címmel jelentették meg egy kötetben 1977-ben. Ez a könyv már posztumusz jelent meg, hiszen Mihályfi Ernő 1972. november 20-án hunyt el Budapesten. Emlékirat helyett címmel 1975-ben, szintén halála után megjelent, kulturális témájú cikkeit összegyűjtő kötetében is számos művészeti írása jelent meg.
Mihályfi a két világháború közti Budapest kiállítótermeit, galériáit és múzeumait járva biztos szemmel fedezte fel a jövő tehetségeit. Kritikái és kiállítás ismertetői érzékletes képet festenek a kor művészeti életéről, azon belül is a fiatal tehetségekről, bemutatkozásukról. Mihályfi Ernő gyűjteményében legnagyobb számarányban a 20. század elejének avantgárd irányzatait képviselők alkotásai találhatók meg, illetve a két világháború közti időszakból származnak, bár az 1940-es, 50-es, 60-as évekből is találunk grafikákat, így Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Czóbel Béla műveit.
A tízes, húszas években a konstruktív-expresszionista irányt követő képzőművészek közül Bortnyik Sándor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Mattis-Teutsch János, Tihanyi Lajos műveit gyűjtötte, a legközelebb azonban hozzá Uitz Béla művészete állt. Uitznak nagyon gazdag anyaga található egyébként a gyűjteményben. Ide sorolható még a Nyolcaktól az expresszionizmusig tartó utat megtevő Kernstok Károly, akinek munkássága indított el művészi pályáján azt a Derkovits Gyulát, akit Mihályfi Ernő a barátjának vallott, s akinek életművéből a gyűjtemény rendkívül szép anyagot őriz.
A korai alkotások közül ki kell emelnünk Mednyánszky László csavargókat, illetve ülő katonát ábrázoló érzékeny vázlatait, Rippl-Rónai József dekoratív grafikáit, kukoricás stílusú festményét, Gulácsy Lajos festményeit és ritkaság számba menő olaszországi utcaképeit, jeleneteit, illetve Mattis-Teutsch János szuggesztív, ragyogó színvilágú tájképeit. Eme alkotások mellett rendkívül értékesnek tartjuk Dési Huber István, Galimberti Sándor, Kmetty János, Czóbel Béla, Fülöp Jenő, Nagy István festményeit, melyek bátran sorolhatók a két világháború közti hazai képzőművészet élvonalába.
Néprajzi gyűjtemény
A Dornyay Béla Múzeum a szervezeti váltást követően 2013 óta rendelkezik Néprajzi gyűjteménnyel. Néprajzos muzeológus 2016 szeptembere óta dolgozik az intézményben.
Friss gyűjteményként kiemelkedő feladat a gyűjteménygyarapítás, amely vásárlás, többnyire ajándék, valamint gyűjtés útján történik.
A múzeum gyűjtőterülete a történeti Nógrád megye. A gyűjtőkör alapvetően a nógrádi iparvidék 19-20. századi, félig urbanizált környezetében használt néprajzi emlékeire terjed ki. A gyűjtemény tartalmaz népviseleteket, a fonás-szövés eszközeit, női kézimunkákat, népi bútorokat, a gazdálkodás, háztartás eszközeit. A következő években továbbra is tervben van a nógrádi bányavidék életmódjának, a tárgyi világ változásának kutatása, illetve bemutatása.
Fontos, hogy a gyűjtemény és a szakág megfelelően képviselve legyen a múzeum munkájában és rendezvények, kiállítások, előadások, valamint az ezekhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások által közelebb kerüljön a látogatókhoz.
Numizmatikai gyűjtemény
A numizmatikai gyűjtemény több mint 4000 db numizmatikai emléket tartalmaz. A múzeum alapításától kezdve gyűjtött bánya-, ipar- és politikatörténeti gyűjtőkörének megfelelő numizmatikai jellegű anyagokat. A gyűjtemény zömét ipari és bányászati törzsgárdajelvények, kitüntetések, szolgálati érdemérmek teszik ki. Itt őrizzük a 19-20. század fém-és papírpénzeit, a kiállításokhoz kapcsolódó világháborús kitüntetéseket, jelvényeket, várostörténeti, egyesületi érmeket, pártjelvényeket, plaketteket. Fontos részét képezik a gyűjteménynek a MÉE Nógrád Megyei Szervezete által a jeles történelmi események, történelmi és irodalmi személyiségek évfordulóira kiadott emlékérmek.
A numizmatikai gyűjtemény 1988-ban vált ki a történeti tárgyi gyűjteményből. Gyűjtőterülete Nógrád megye területére bővült.
Történeti dokumentációs gyűjtemény
A Dornyay Béla Múzeum Történeti Dokumentációs Gyűjteménye több gyűjteményegységre tagolódik, úm. dokumentumtár, plakát- és röplapgyűjtemény, brosúragyűjtemény, fényképtár, film- és hangtár, valamint a képeslevelezőlap-gyűjtemény. Két segédgyűjteményünk van, a fotó-negatívtár, valamint az adattár.
A gyűjtemény műtárgyainak nagy része Nógrád megye politika-, társadalom- és ipartörténetének 19-20 századi írott és képi dokumentuma. Különösen jelentős plakát és röplap gyűjteményünk, mely az elmúlt évtizedek gyűjtési koncepciójának megfelelően az ország egyik leggazdagabb, 1945 utáni propaganda anyagával rendelkezik. Fényképtárunkban (valamint képes levelezőlap gyűjteményünkben) figyelemreméltó részt képeznek az ipartörténeti témájú fényképek, melyek a nógrádi iparmedence bányászatának, valamint a Salgótarján várossá fejlődésében kulcsszerepet játszó ipari üzemeknek a múltja elevenedik meg. Kiemelendő az ún. Gábler-hagyaték egy amatőr fotózással foglalkozó acélgyári műszaki tisztviselő üvegnegatív anyaga, amely a 20. század elejének gyártelepi életét, mindenekelőtt a tisztviselői életmódot dokumentálja. Jelentősek politikatörténeti témájú fotóink, valamint a 20. század második felében teljesen átépülő Salgótarján szinte minden korszakát és helyszínét megörökítő fényképeink.
A teljes gyűjtemény az elmúlt 150 év megyetörténetének máshol fel nem lelhető, írott és képi dokumentációs anyagát képezi.
Műszaki technikatörténeti gyűjtemény
Nagyrészt a DBM Bányászati Kiállítóhelyének felszíni gépparkjában, valamint a földalatti kiállítóhelyen bemutatott gépek, berendezések, földalatti- és felszíni szállító eszközök tartoznak e gyűjteménybe. A gyűjteményben szerepel Salgótarján főtéri vasútállomásán kiállított A-21-es tolatómozdony is.
Történeti tárgyi gyűjtemény
A Dornyay Béla Múzeum történeti tárgyi gyűjteménye Nógrád megye 19-20. századi történetének tárgyi emlékeit őrzi. Jelenleg közel 12 000 db tárgyat tartalmaz. A gyűjtemény túlnyomó részét – a múzeum gyűjtőkörének megfelelően – a szénbányászatra és a nagyiparra, az ipari és bányamunkásság életmódjára vonatkozó műtárgyak alkotják a munkaeszközöktől a gyáripari termékeken át a kolónialakások és a panellakások berendezéséig.
A gyűjtemény mennyiségében és minőségében is meghatározó alapját, gerincét az ún. ipartörténeti emlékek adják. Ilyenek a salgótarjáni és nógrádi üzemekben, gyárakban gyártott és használt, illetve a bányákban használt munkaeszközök, szerszámok, termékek. A munkaeszközök között a szén- és kőbányászok legalapvetőbb szerszámai, az üvegipari, vasipari szakmunkások szerszámai. Ezen belül is külön gyűjteményi csoportot alkotnak a salgótarjáni üzemek termékei. A Salgótarjáni Acélgyár szekértengelyek, mezőgazdasági szerszámok, szegek, drót és Salgó Dexion-polc alkatrészek által jelenik meg.
A tűzhelygyárat vasalók, darálók, konyhamérlegek, tűzhelyek, kályhák képviselik. Több ezer darabos üveggyűjteményünk számára, amelynek nagy része a Salgótarjáni Öblösüveggyár termékeiből áll, tanulmányi raktárat létesítettünk.
A történeti tárgyi gyűjteményen belül kiemelkedő egységet képeznek a bútorok, berendezési tárgyak. Egyedülállóak a salgótarjáni bánya- és gyári kolónia lakásokból származó bútorok, háztartási eszközök.
Alapításától kezdve jelentős részét képezik a gyűjteménynek a politikatörténet tárgyi emlékei. Párt és egyesületi zászlók, üzemi és versenyzászlók, vándorzászlók tanúskodnak erről különös tekintettel az 1950-es évekre.
Textilgyűjteményünk kiemelkedő darabja, az 1956. december 8-i sortűz egyik halálos áldozatának, Bátfai József zagyvapálfalvai bányakovácsnak az átlőtt inge.
Régészeti gyűjtemény
A Dornyay Béla Múzeum 2013. júliusában kapott megyei régészeti gyűjtőkört régészeti feladatellátással kiegészülve. A feladatellátás során előkerült régészeti leletek állagmegóvása, ideiglenes és állandó tárolása, raktározása ekkortól a terepi munka mellett szintén a múzeum feladatává vált.
A jelenlegi múzeumi régészeti törzsállomány több tételből áll: egyrészt a begyarapított tételek, amelyek még leltározásra várnak, és a 2014-ben nyitott régészeti leltárkönyv bevitt tételei (2753 tétel), valamint a megye területén 2013 óta folyó nagyberuházások, elsősorban a 21-es út építéséhez kapcsolódó, a múzeummal leszerződött alvállalkozók bevonásával végzett munkák során előkerült leletek őrzése. Ezek az anyagok még tudományos feldolgozásra várnak. Jó részük őskori, többségében késő bronzkori temetkezések, települések.
A múzeum saját állományának egy számban igen jelentős és értékes részét teszik ki a megyében múzeumi megbízással dolgozó fémkeresők által talált, elsősorban numizmatikai és egyéb középkori fémleletek.
Másik jelentős része már a múzeumi feladatellátás során kerül elő, leginkább régészeti megfigyelések során (pl. Héhalom belterülete), ill. próbaásatásokon (Mátraszőlős-Királydomb, 2006, Ecseg, r.k. templom, 2018, Salgótarján-Főplébánia, 2018, Garáb, premontrei kolostor, 2018-2019, Sajgótarján-Baglyaskő, 2019).