Nógrádi emberek az évszázadok sodrában – A salgótarjáni iparvidék története
A Dornyay Béla Múzeum (DBM) 2021 végén, a Magyar Géniusz Program keretében 100 millió forintot nyert új állandó történeti kiállítás megrendezésére.
A salgótarjáni iparvidék kialakulása elsősorban az egykor legfontosabb ipari nyersanyaggal, a barnakőszénnel függött össze. Területe mai közigazgatási szempontból nagyjából a Salgótarjáni- és a Bátonyterenyei járás. Mivel a DBM kiállítóhelye a Bányászati Kiállítóhely, ahol a nógrádi szénbányászat történetét részletesen tárgyaljuk, ezért a most megnyíló kiállításban a bányászatot abban a kontextusban és olyan mennyiségben tárgyaljuk, amely feltétlen szükséges az egész iparvidék történetének megismertetéséhez.
A salgótarjáni iparvidék a 19. század utolsó harmadától a 20. század végéig nemzetgazdasági szempontból meghatározó területe volt Magyarországnak. Központja, Salgótarján már az 1918 előtti időszakban is a történelmi Magyarország harminc legjelentősebbnek minősülő települése közé tartozott. A történeti Magyarország felbomlásának időszakában az iparvidék stratégiai szerepe még fel is értékelődött szénvagyona és ipari potenciálja miatt. A régió az államszocializmus korszakában a rendszer összeomlásáig megőrizte gazdasági pozícióját.
A bányák és gyárak nem egyszerűen csak munkahelyek voltak, mert a létrejött bánya-és ipartelepeken minden a vállalatokhoz kötődött: szociális-, kulturális-, egészségügyi ellátás, sportélet. A vállalatok családok generációinak adtak itt megélhetést. Az üzemek bezárásával a hajdan virágzó bánya-és ipartelepek lakóiban és utódaikban elevenen élt tovább a bányász-kohász, vasipari és üvegipari hagyományok iránti tisztelet.
A bányászati és ipari tevékenység következménye egy városiasodási folyamat, egy urbanizált vidék kialakulása volt. A térség központja Salgótarján maradt, amelynek urbanisztikai értékeit 1968-ban Hild-éremmel ismerték el. A 20. század második felétől Nagybátony fejlesztése révén az egyesített Bátonyterenye kapott 1989-ben városi címet. Az iparvidék legtöbb települése közelében bányaüzem működött, emellett a falvak lakossága munkaerőbázist jelentett a salgótarjáni gyárak számára. Kiállításunk középpontjában a tájat, a természeti környezetet átalakító ember áll.
A kiállításnak a DBM I. számú kiállítóterme ad helyet. Az egyes témákat bemutató fejezeteknek egy gipszkartonfalból kialakított installációs rendszer ad keretet. A falakon nyomtatott tapétafelületeken és ongrofoam tablókon kap helyet a gazdag képanyag. Az új, és archív filmfelvételek összesen öt képernyőn láthatóak. A kiállított tárgyi anyagok beépített vitrinekben láthatók.
A kiállítás az iparvidéket és központját, Salgótarjánt körülvevő természeti környezet bemutatásával indul, és a helyi turisztika történetét bemutató fejezettel zárul. Célunk a kezdő és zárótéma hasonló témájával az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a táj, mint történelem alakító tényező jelentőségére, a tájképi környezet változására, illetve annak különlegességére, s a turizmus-idegenforgalom mint a térség számára lehetséges és kellően ki nem aknázott kitörési pontnak a szerepére.
Az első fejezet címe „A szent természet” múzeumunk névadója, Dornyay Béla nyomán, a záró fejezet címét szintúgy Dornyay Bélától „kölcsönöztük”, melyet ő Cassiodorus nyomán tartott hitvallásának: „Nem szép dolog, ha saját hazádban idegenként jársz”. A kezdő fejezetben képernyőn látható a múzeum saját készítésű rövidfilmje a környező táj egyedi szépségéről, Csernák János narrációjával.
A második fejezetben a terület gazdag régészeti múltját mutatjuk be. Környékünk a „várak (várromok) földje”.
A harmadik fejezetben azt érzékeltetjük, hogyan alakult át egy hagyományos kisfalvas palóc vidék ipari tájjá a 19. század utolsó harmadában. Cím: Az ipari táj kialakulása.
A negyedik fejezetben, melynek címe „Hazánk kis Californiája”, mutatjuk be a bányászat-iparosodás nyomán a vidékre érkező 19. század végi bevándorlás és a nem utolsósorban a vasút jelentőségét, Salgótarján urbanizációs folyamatának kezdeteit, a 19-20. századi helyi felekezeteket.
Az ötödik fejezetben mutatjuk be az iparvidékek jellegzetes lakókörnyezeti formáját, a bánya- és gyári kolóniákat, bemutatva, milyen volt az Élet a kolóniákon. A telepek nemcsak lakóhelyet, hanem a fenntartó vállalat által az ott lakók számára biztosított ellátási-, oktatási-, művelődési-, egészségügyi- és sport intézményeket, a helyi közösségi élet teljes körű megszervezését jelentette. Két lakóhely bemutatása, egy 1930-as évekbeli acélgyári tisztviselő és egy 1950-es évekbeli munkás lakás enteriőrje.
A hatodik fejezetben Salgótarjánnak, mint virágzó gyáripari központnak az üzemeit, a jellegzetes termékeit mutatjuk be. A fénykorban a város a leszélesebb ipari termékszerkezettel bíró város volt Budapest után. Cím: Ipari örökségünk.
Az első hat fejezet táj-, gazdasági- és társadalomtörténeti tematikáját a kiállítás következő fejezeteinek politika- és társadalomtörténeti megközelítésű részei követik.
A hetedik fejezet címe Az országhatár szélén. Bemutatásra kerül a helyi határvonal mozgása, az 1919-es harcok jelentősége, az 1924-es helyi határkorrekció szerepe, az 1920-1930-as évek irredenta mozgalma és az 1938-as határmódosítás. Az 1940-ben a város melletti Pipis-hegyen felállított eredeti ereklyés országzászló is megjelenik a kiállításban.
A következő, nyolcadik fejezet címe: Város születik. 1922-ben Salgótarján rendezett tanácsú várossá vált, és első polgármesterének, Förster Kálmánnak a városfejlesztés terén megtett intézkedéseit tárjuk fel. Enteriőr: városházi iroda Förster Kálmán személyes tárgyaival. Képernyőn a korszak archív filmanyaga.
A kilencedik fejezet címe: Az ötvenes évek szorításában. A korszak hangulata, a munkaversenyek jelentősége egy vidéki iparvárosban, a rendszer represszív jellege, a szegénység bemutatása. 1956 jelentősége, középpontban Bátfai József, az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz egyik áldozatának véres inge.
A tizedik fejezet címe: a Legvidámabb barakkban. Vállalati felvonulások május elsején, a rendszer jellegzetes szobrainak, emlékműveinek avatása. Május elsejei felvonulás utáni kocsmakép. Képernyőn a korszak archív filmanyaga.
A következő rész , a Betonfalak harmóniája egy már létező virtuális kiállításunk címe, ami képernyőn megtekinthető. A fejezet Salgótarján 1960-1980-as években lezajlott teljes körű átépítését ábrázolja. Más magyar városok szocialista lakótelepeitől, középületeitől eltérően a városban a korszak neves építészei szinte szabadkezet kaptak, hogy egy teljesen új várost valósítsanak meg. Panelépület nincs, házgyár nem volt Salgótarján közelében, a központban található lakó- és középületek egyedi tervek alapján valósultak meg.