11. Útibeszámoló a Dornyay Béla Emlékútról

E beszámoló szerzője az DBE első teljesítője volt, és az 1. számú igazolófüzet büszke tulajdonosának mondhatja magát. Akkor egyedül és egyben járta végig a teljes útvonalat. Néhány évvel később, akkor már a túrázással „megfertőzött”, a gyaloglóképes korosztályok szinte teljes körét átfogó csapattal járta be az Emlékutat három részletben.

A DBE ma már a sárga sáv turistajelzések alapján megbízhatóan, az elkavarások minimális esélyével követhető (ez nem volt mindig így). Az útvonal egyben lejárását jó erőnlétű, félprofi túrázóknak ajánljuk (a profiknak ez csuklógyakorlat) kifejezetten kedvező időjárási körülmények között (55 km táv, 1400 m+/- szint).

aHa több korosztály van együtt, vagy kezdő túrázók, vagy nem csak menni akarunk, hanem nézelődni, piknikezni, gyűjtögetni, virágot szedni is, akkor bontsuk szakaszokra a távot.

Létezik olyan, hogy Bakony-feeling? Ez mindenkinek mást jelent.

A Dornyay Béla Emlékút útvonalán az első és igazán különleges hely az északi végpont. Porva-Csesznek vasútállomás ugyanis közúton nem közelíthető meg. Az állomás az ország leglátványosabb, Győrt és Veszprémet összekötő vasútvonalán fekszik, és aki egyszer végigutazott rajta, különösen a Zirc és Bakonyszentlászló közötti szakaszon, amelyen a vasútvonal a Cuha-szurdokban halad, viadukttal, alagutakkal, nem felejti el egyhamar.

Cseszneket a teremtő jókedvében hozhatta létre. A tatárjáráskort követő várépítési láz többszörösen elpusztított, újjáépített, családi tragédiák és természeti katasztrófák által sújtott, széthordott alkotása lenyűgöző élmény a mai állapotában is. Nagy Ferenc, a jelenlegi várkapitány sok évtizedes fáradhatatlan munkájának soha nem feledhető emlékműve, hogy szépen helyreállították.

Vinye, az egykori Vinyesándormajor erdőgazdasági telephely, a Bakony északi kapuja, elképesztően népszerű lett az utóbbi egy-másfél évtizedben – konkrétan talpalatnyi parkoló is alig marad egy-egy jobb időjárású hétvégén. Kedvencünk a vinye.hu büfé, a valamikori szövetkezeti bolt épületében, amelyben a nyolcvanas években még kiflit és kefírt vásároltunk a napi melós reggelinkhez.

Porva zsákfalu a Bakony legmagasabb pontja, a Kőris-hegy keleti oldalán, a Hódos-ér forrásvidéke (és tényleg, néhány éve települnek vissza a hódok a Bakonyba). Az igazolópont a Penics büfé. Minden, Porvát érintő teljesítménytúra és túramozgalom igazolópontja a Penics büfé. A Penics büfé időtlen és örök. És főleg hamisítatlan falusi kocsma-feeling, minden túrázó álma.

Szépalma valami egészen különleges hely. Több évszázadon keresztül főnemesi tulajdonosok adták-vették a Porva közigazgatási területén, de falutól jó messze, vadregényes környezetben fekvő majorságot. A hatvanas években a bábolnai lótenyésztés egyik ménese, amíg aztán a lepusztult épületegyüttesben meg nem látta a lehetőséget egy természetkedvelő külföldi. Ne riasszon el egyetlen túrázót sem, hogy autóval csak videokamerás, sorompós bejárón juthatunk be a területre: az arborétum, a jelenlegi Hotel Szépalma minden kültéri szolgáltatása, látványossága díjmentesen áll a látogatók rendelkezésére. A hotel és az étterem persze nem olcsó, de a körülötte kiépített pihenő, piknikező helyeket a mezítlábas turisták is fogyasztási kényszer nélkül használhatják, és ha lehet ilyet egyáltalán mondani, egészen kivételesen barátságos, előzékeny, segítőkész személyzettel

Mielőtt megkezdenénk a hosszú ereszkedésünket az Emlékút végpontja, Herend felé, még egy különleges látványosság vár ránk: az „atombunker”.

Az egykori Varsói Szerződésnek volt egy különleges kommunikációs rendszere: a BARS, mely behálózta a szerződésben részt vevő összes országot (kivéve Romániát). A rendszer a troposzféra alsó rétegéről visszaverődő rádióhullámok elvén működött. Az egyes bázisok egy-három másik bázissal tartottak kapcsolatot, az azokra irányított antennák segítségével.

A Középső-Hajagon található egykori katonai objektum a BARS legfontosabb magyarországi pontja volt, amelyet a szovjet hadsereg üzemeltetett. A titkozatos, hatalmas, többszintes földalatti létesítmény, a felszínen emelkedő antennatornyokkal, a megközelíthetetlenségével, mindig is izgatta a környékbeliek fantáziáját. És mert igazából senki nem ismerte a rendeltetését, ezért terjedt el róla, hogy itt feltehetően atomeszközöket tárolnak. De itt soha nem volt atomeszköz.

A rendszerváltás óta a terület gyakorlatilag bejárható. Az akkor még létezett dupla kerítés, különleges biztonsági intézkedések is a múltéi. Annak ellenére, hogy az objektum területére beléphetünk, nagy óvatosság ajánlható. Ugyanis a gazos, elvadult területen számos akna, egyéb nyílás található, fedetlenül, egy részüknél rozsdás hágcsókkal, de van olyan is, amelyik több emelet mélységű. A kalandvágyók, bunkerkutatók Mekkája – rengeteg izgalmas beszámoló olvasható a neten.

Innen már igazán csak a kényelmes ereszkedés vár ránk Herendre, különösebb izgalmak nélkül.

A képek többsége egy több generációs baráti túracsapatról készült, amely 2011-ben három szakaszban teljesítette a Dornyay Béla Emlékutat. Ezeket a képeket biztatásként és bátorításként adjuk közre, hogy jóval tíz év alatt és jóval 60+-osan is érdemes ilyen vállalkozásoknak nekiindulni.