A Dornyay Béla Múzeum Mihályfi gyűjteményében szereplő két Nagy István kép restaurálása

A Dornyay Béla Múzeum Mihályfi gyűjteményében szereplő két Nagy István kép restaurálása

Restaurálási dokumentáció

Nagy István: Fák és boglyák

   Ltsz.:81.626  olaj, vászon, 42×48 cm  1920 körül

Nagy István: Táj két pihenő tehénnel                   

   Ltsz.:81.628   olaj, vászon, 42×48 cm  1923 körül

Nagy István kép restaurálása 1

Nagy István kép restaurálása 2

Átvételi állapot:

   A festményekről 2013 augusztusában állapotfelmérést készítettem, 2014 májusában ugyanebben az állapotban kaptam meg a műveket, hogy a helyreállítási javaslatnak megfelelően végezzem el a restaurálást.

   A képek lényegében egyforma károsodást szenvedtek, különbözőségük csupán az eltérő festésmódból adódik, – kezelésükben ugyanazokat az eljárásokat alkalmaztam, ezért összefoglalóan számolok be a helyreállításukról. Mindkét kép hordozója körbevágott vászon, melyet kartonlapra ragasztottak megerősítés szándékával. Ezt követően beázástól komoly károsodást szenvedtek, az alsó területek hosszabb ideig vízben álltak, a karton deformálódott, a vászon összeugrott, erősen meghullámosodott, a festékréteg pergésnek indult. A képfelület elborzasztó látványt nyújtott, a műalkotások veszélyeztetett állapotba kerültek.

A helyreállítás menete:

   A pergésnek indult festékszéleket LascauxMFC oldattal beecseteltem, majd megkezdtem a karton eltávolítását a hátoldal felől. A vastag papírt kis terület vizezésével puhítottam, és rétegenként fejtettem le a vászonról, melyet igyekeztem stabil állapotban tartani. A ragasztást enyvvel végezték, s mint a munka folyamán kiderült, egyenetlen ecseteléssel hordták föl az anyagot. A megduzzadt kocsonyás anyagot a leválasztás során igyekeztem azonnal eltávolítani. A korábban nedvesedést szenvedett részeken néhol korábban már felvált a ragasztás, viszont a hordozó megkeményedett az enyvtől, ami átjárta. A leválasztás időigényes és fáradtságos munka volt, viszont némi új információt adott a művekről. A művész egy művészellátó cég pecsétjével ellátott anyagra dolgozott. Egy palettán álló, kitárt szárnyú madár és betűnyomok mindkét vásznon szerepeltek. Továbbá egy korábbi gyűjtemény leltár számait olvashattuk a hátoldalon, kék ironnal a képek közepén és tintával az egyik sarokban.. A szénaboglyákat ábrázoló kép közepén egy enyves cédula volt, olvashatatlan felirattal, vagy számmal.

   A konzerválási munka megkezdése előtt jónak láttam a szennyeződéseket és a lakkot eltávolítani.

Tisztítás: A tisztítást ethanol absolut tisztítószerrel végeztem, nagyon óvatosan, mert a felázott területeken morzsásan pergett az alapozás és festékréteg. Szerencsére az épebben megőrződött festékréteg nem változott el, csak a lakk fehéredett ki. A tisztítás során fény derült arra is, hogy a Fák és boglyák című kép egy nagyobb javításon esett át. A kasírozás indoka ez a sérülés lehetett, ami két, nagyjából függőleges, párhuzamos törésvonal képében mutatkozott, – talán összehajtás következményeképpen. Itt sárgás tömítést vasaltak a képbe és környezetével együtt lendületesen átfestették. A tisztítás a fáknál a háttér kékjét is előhozta és előjöttek az eredeti, mélyebb sötét tónusok a lombokon. A másik mű felülete intakt volt, lakkja vékonyabb, festékrétege viszont pasztózusabb, az alap gyűrődése következtében itt sok helyen kitöredezett a festék.

   Konzerválás: A restaurálás legnehezebb feladata e két kép esetében a vászon eredeti formájának a visszaállítása, a konzerválás és a kisimult állapotban való megtartás volt. E cél érdekében szükséges volt a lehető legtöbb enyvet eltávolítani a vászonból. Ennek érdekében széles vászoncsíkokat ragasztottam a kép széléhez, hogy ezek segítségével feszítőkereten nyújthassam és tisztíthassam a vásznat. Beoldott CMC ragasztóval sakktábla rendszerben, középről indulva nedvesítettem a hátoldalt és szikével kapartam ki az enyvet a szálak közül, majd száradás után szike hegyével próbáltam eltávolítani a maradékot.

   Ezt követően gőz fölött mozgatva nyújtottam a vásznat ékeléssel. Bár a hordozóban nem volt szakadás úgy éreztem, nem elég egy műgyantás konzerválás a festmény stabilitása érdekében. Hagyományos, viaszgyantás, kleiszteres dublírozás mellett döntöttem, mert a képek oly sokáig voltak a deformáció állapotában, hogy megfelelő támaszték nélkül hajlamosak lennének visszavenni ezt a zsugorodást. A vákuumozást és dublírozást Ganzaugh Miklós kollégám végezte a Magyar Nemzeti Galéria műhelyében, és új, ékelhető vakrámára feszítette a képet. A vásznak nem voltak szabályos méretűek, a kereten való elhelyezést úgy oldottuk meg, hogy az aláírások olvashatók legyenek. Mivel nagyon kevés szél került a feszítőszélekre, helyenként kapcsokkal is megerősítettük, – a díszkeret megválasztásánál  ügyelni kell, hogy ezek feltétlenül takarásban legyenek.

   Esztétikai helyreállítás: A hiányokat krétás, nyúlenyves masszával tömítettem, aquarellel aláfestettem és plextollal levédtem. Félfényes dammár lakk bevonatot vittem a képfelszínre és olajfestékkel illeszkedő retussal állítottam vissza a képek esztétikai egységét.

Somos Éva
(festőrestaurátor)

kattintson a bezáráshoz
Megszakítás