IDEGEN KULTÚRA LELETE A SALGÓTARJÁNI PÉCS-KŐN?

Egy 1960-ban végzett feltárás során Patay Pál és Korek József régészek a salgótarjáni Pécs-kőn késő rézkori (Baden-kultúra) és kora bronzkori (Makó-kultúra) leleteket ástak ki. Eredményeiket 1968-ban közölték német nyelven. A leleteket ma a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum őrzi.

Időközben a lelőhely és a leletek teljes újrafeldolgozására került sor, amelyet Horváth Tünde, a Dornyay Béla Múzeum régésze végzett el. (Könyvbemutató)

Az újraértékelés során derült fény arra (Tanulmány), hogy a hagyományosan magyar földön elterjedt őskori kultúrák anyaga között két olyan idegen, valaha a mai Lengyelország területén élt kultúra (Tölcséres szájú edények népe) import kerámiatöredéke található, amelyet az egykori ásatók sem ismertek fel.

Az idegen leleteket a Tölcséres szájú edények népének lengyel kutatói azonosították egy konferencia előadás során (Poznan konferencia, Tanulmány). (A leletek legutóbbi konferencia-szereplése során ismét megerősítést nyert a Tölcséres szájú besorolásuk: 2018.12.11: Seminarium z cyklu „Dorzecze Dniestru jako przestrzeń kontaktów kulturowych w IV i III tys. przed Chr.”, Trzecie spotkanie. Na rubieżach osadnictwa społeczności kultury pucharów lejkowatych odbędzie się w dniu 11 grudnia 2018 r. w godz. 10.00–17.00 w Muzeum Archeologicznym w Poznaniu. Különösen Prof. Dr. Marzena Szmytnek és Agnieszka Przybylnek tartozok köszönettel a lelet azonosítása és a Tölcséres szájú edények népével kapcsolatos kérdések során nyújtott önzetlen segítségéért.)

A Tölcséres szájú edények népének szállásterülete soha nem érte el Magyarország határait, annál északabbra húzódott. A Pécs-kőn előkerült leletek azonban egyértelműen a messzi kultúra fazekastermékeiként azonosíthatók.

Ez a jelenlét tudományos kérdéseket vet fel, pl. azt, hogy milyen módon kerülhettek ide: a két kultúra (a Baden és a Tölcséres szájú edények népe) között kereskedelmi kapcsolat volt, amely során a kerámia göngyölegként került hozzánk (azzal kereskedtek, ami az edényben volt, amit már nem találtunk meg?). Esetleg egy idegen ember érkezett az új közösségbe, a saját háztartásával (menyasszonyként/vőlegényként?), vagy egy Baden fazekas hozta az ötletet idegen földről és öntötte formába azt itthoni agyagból?

A régészeti és a természettudományos vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy bár a két „import” kerámia valóban idegen forma és díszítés jegyeit viseli magán, annak nyersanyaga Salgótarján környéki, tehát helyi anyagokból, helyben készült.

Ily módon a darabok nem tarthatók a szó szoros értelmében importnak, csak imitációnak, jelenlétük azonban igen fontos és érdekes, eddig nem ismert távoli kapcsolatokat mutatott meg két valaha egy időben élt emberi közösség között (Tanulmány).