RÖVID ÁSATÁSI JELENTÉS A PÁSZTÓ–SZALAI-MALOM TERÜLETÉN, A VARÁZSVÖLGY-PROJEKT 2019 KERETÉBEN TÖRTÉNŐ RÉGÉSZETI KUTATÁS PRÓBA- ÉS MEGELŐZŐ FELTÁRÁS EREDMÉNYEIRŐL
(1. ütem)
Azonosító szám: RA-26738
Projekt megnevezése: Varázsvölgy-Projekt
Megye: Nógrád
Terület: Pásztó
Dűlő neve: Szalai-malom, Szent Imre tér
Helyrajzi szám: 55, 56/1, 56/2, 57
2019.07.01. valamint 2019.08.01. között elvégeztük az ún. Szalai-malom előterében lévő területek kutatását (1-2. valamint 4. szelvény – hrsz. 55, 56/1-2, 57). A feltárás során különböző telepjelenségeket sikerült ledokumentálnunk a 18–19. század, a 16–17. század, valamint az őskor időszakából. Ezen felül másodlagos helyzetben szórvány Árpád-kori kerámiákat sikerült a késő középkori/kora újkori objektumokban feltárnunk.
1. kép: Az 1. szelvény drón felvétele bontása közben. A szelvény DNy-i felén a feltárt 17. századi pince maradványa
- szelvény
A szelvény a leendő beruházás színpaddal, valamint parkolóval érintett területére koncentrálódott (150 m2), a történeti térképek alapján pedig a mindenkori malom mellett álló molnár házát lokalizálta. A humusz gépi eltávolítása után a teljes területet felnyestük, valamint az első szinten jelentkező jelenségeket ledokumentáltuk. Már az első objektumok bontása során kiderült, hogy egy több rétegű, összetett teleprésszel van dolgunk a késő középkor/kora újkor időszakából. A szelvény teljes szélességében egy kelet-nyugati irányú épület alapfalait sikerült feltárnunk egy, a déli irányból hozzátoldott mellékszárnnyal, valamint a külső tornácot tartó cölöplyukakkal és szemetesgödrökkel. A falakat egy, a 19. század közepén elpusztított észak-déli irányú tájolással rendelkező késő középkori ház planírozásába ásták be. Jól jelzi ezt az időhorizontot a különböző csurgatott mázas szilkék, mázazott vékony falú fazekak és korsók, belső mázazott díszes tálak, valamint a bécsi ún. aprókék mintás tányérok jelenléte. Ez talán összefüggésben lehet az 1821-es nagy pásztói tűzvésszel, amikor több mint 70 ház, valamint a malom és a molnár háza is leégett.[1] A beásások, amelyeket a korábbi falakra ástak rá, valamint a vastag, masszív égési rétegek is ezt támasztják alá.
Az ez alatt feltárt ház falai (Obj. 35) egy, a török kor végére keltezhető masszív feltöltésbe vágódott (17. század második fele), arra ültették rá (SE-79). A lemélyedő alapfalak alapján egy inkább észak-déli tájolású, L-alakú házról beszélhetünk, amely alatt egy hozzá tartozó barokk-kori pincét sikerült feltárnunk (SE-67).[2] A falazata vékony, fehéres habarcsba ültetett, főleg görgeteg kövekből állt, amelyben helyenként barokk-kori téglákat is beépítettek. A pince feltöltődésének eltávolítása (SE-68 és 76) után a födémet tartó cölöplyukakon kívül egy nagyobb gabonatároló vermet sikerült megtalálnunk. A gabonatároló veremből és a cölöplyukak betöltődéséből szintén a 17. századra datálható leleteket sikerült feltárnunk: barna és zöld mázas kerámiákat, fehér, gyorskorongolt korsókat vörös festéssel, valamint egy kézi őrlőkő töredékét. A házhoz tartozó külső objektumok között egy nagyobb agyagkinyerő gödörkomplexumot kell megemlítenünk, amelynek kerámiái szintén ezt az időhorizontot mutatják (Obj. 28).
Az ettől a háztól északra eső szelvényszakaszban több kora újkori és modern beásás, valamint egy török kori gabonatároló verem (Obj. 47) mellett egy szintén a 19. században elpusztított korai pincét sikerült feltárnunk. Annyi különbséggel, hogy ennél a pincénél felette álló épületről nem beszélhetünk, valószínűleg különálló, hagyományos pinceként létezett (Obj. 52). A felső, 19. századi beásás eltávolítása után egy masszív, égett, omladékos réteget sikerült ledokumentálnunk a pincén belül. Ez talán az egykori fa/vályog födém leégett és bezuhant darabja lehetett. Az ebből előkerült leletek a 17. századra datálhatók, így valószínűleg még a török kor végén leégett az épület. A hajdani pince padlójába besüllyesztve egy nagyobb műhelygödröt és több cölöplyukat, valamint egy mély gabonatároló vermet tártunk fel. A verem betöltésében kevés kerámiatöredék mellett egy szinte ép, a 15–16. századra datálható kerámia kupát találtunk. Bepecsételt mintája, formája és kiképzése alapján a késő reneszánsz időszak, vagy a korai barokk korszak termékének tarthatjuk. Legközelebbi párhuzamait a nagykállói vár bepecsételt edényei között találjuk meg.[3] Ez alapján valószínű, hogy a pince használata korábbra, inkább a 15/16. századra datálható, és talán a török betörésekor pusztulhatott el, amelynek romjait csak a 19. században „takarították el”, és húztak fel ennek betöltődésébe egy, a modern időszakban átépített házat. Ez az épület még a közelmúltig a malom közvetlen közelében állt, és az 1960-as években a térről készült fotókon még jól látható.
- szelvény
A szelvényt a malom közvetlen előterében, a déli és nyugati falazata mellett, attól nagyjából 1-1,5 méterre nyitottuk meg, a malomépület teljes hosszában. Az L-alakú szelvény keleti felén, a malom épületének legfiatalabb hozzátoldása előtt csak újkori és modern beásásokat találtunk (szemetesgödröket, modern közvezetékek árkát, stb). A szelvény középső szakaszán, a malom mostani bejárata előtt egy, a malomhoz tartozó kiugró előtér alapfalait találtuk meg – annak is két periódusát (Obj. 22, 24). A legfelső a már betonba való átépítését mutatja, míg egy markáns homokrétegbe ültetett alapozási sík inkább a 19. század első felét reprezentálja. Ehhez kapcsolódik az SE-50 habarcsos járószint is. Az a vastag öntésréteg, amelyre ezt a konstrukciós horizontot elkészítették a 19. században, nagy mennyiségű török kori kerámiát tartalmazott (SE-107). Szintén ebbe az öntésrétegbe vágódik az a mély falakkal ellátott malom-árok is, amelynek beásása alapján valamikor a 19. század elején készülhetett, és a 19–20. században átépítették, megerősítették. Ez valószínűleg akkor épült, amikor a malmot belső kerekes malommá építették át.[4] A kiásott malomárokba vastag vízelvezető réteget helyeztek el (SE-108), amelyre ráültették a falakat, és habarccsal kenték ki (ez volt a belső malomárok külső, épületen kívüli árka – Obj. 32). A belső használati és feltöltődési rétegek alapján ez a 19–20. század között volt használatban, egészen a malom 1948-as leégéséig. Ennek faszenes, égett rétegét szintén megtaláltuk az árok legfelső szintjében (SE-99). Az árok legalján lévő kavicsos rétegben az 1800-as évek első felére datálható különböző krajcárokat találtunk, így e két időpont közé tehető a belső malomárok használata.
Ezelőtt viszont valószínűleg egy jóval kisebb malom állhatott itt, külső vízikerékkel. Ennek nyomait szintén megtaláltuk a kutatószelvényünkben. A szelvény nyugati felén három nagyobb pillért tártunk fel (Obj. 33, 43) a korábbi, még leleteket tartalmazó öntésrétegre ráültetve (SE-94 és 107). Ehhez kapcsolódóan a malom épületében lévő falazatok anomáliái is jobban értelmezhetők. Az épület nyugati felén lévő toldalék valószínűleg így szintén a késői horizontban került hozzáépítésre a malomhoz (19. század első fele), ugyanis az ekkor vált belső kerekessé. A kívül megtalált pillérek a külső kerék felett álló védtetőt tarthatták: az utolsó. legkülső pillér vonala szintén egybeesik a kisebbik/korábbi malomépület feltételezett – és még ma is jól látható – külső falazatával. A pillérek alatt egy olyan patakmeder képe tárult fel, amelynek medrét és keleti, lépcsőzetes partját megtalálva biztossá vált, hogy itt mindig is egy kisebb természetes patak folyt (Kövicses-patak), amelyet csak a malom építésekor tereltek mesterséges keretek közé (Malom-patak). Ennek nyomát sikerült ledokumentálni az egyik pillér alatt lévő, belülről habarccsal kikent támfal képében. Ez az időpont – ti. a patak mesterséges mederbe történő szorítása – valószínűleg nagyjából egybeeshetett a malom kőbe építésével és alapításával. Ez a leletek alapján a 17. század végére datálható.
2. kép: A belső malomárok külső szakaszának teljesen feltárt képe és metszete
A legalsó öntésrétegek elbontása után a hajdan volt patak természetes partjának első teraszos oldalán az altalajba vágódva két nagyobb gödör foltját sikerült ledokumentálnunk. Az egyik (Obj. 53) a leletek alapján inkább már a 16/17. század váltására, vagy inkább a 17. század elejére tehető (datáló leletek: színes habánok töredéke, alávágott peremű, keményre kiégetett szürkés fazekak, apró pöttyös zöld mázas edények, stb.). Formája alapján – mivel csak egy része lógott bele a szelvénybe – akár egy késői, lekerekített sarkú gödörházat is mutathat, bár könnyen lehet, hogy csak egy szögletesebb gödörről van szó. A másik gödör betöltése alapján is különbözött az eddigi jelenségektől: inhomogénebb, foltos, erősen homokos betöltéséből az őskori pilinyi kultúrára jellemző felfényezett felületű edénytöredékek kerültek elő. Így bizonyossá vált, hogy az őskor ezen szakaszában (késő bronzkor) Pásztó egykori Kövecses-patakja mellett húzódó teraszok szintén lakottak voltak.
3. kép: Az 56. objektumból (gabonatároló verem) előkerült bepecsételt kerámia kupa az előkerülés pillanatában
- szelvény
A kutatandó terület nyugati oldalán hajdan – talán középkori gyökerű – pincék álltak (25 m2). Ezek tisztázására erre a területre egy 1 méter szélességű, nagyjából 25 méter hosszú kézi kutatószelvényt húztunk észak-déli irányban. A kiásás során sajnos nagyjából 1 méter mélységig csak modern törmeléket, betont, zsalukövet, újkori szemetet találtunk. Alatta egy újabb planírozási réteg jelentkezett, amelybe részben a 20. században itt állt épület beton alapfalai mélyültek, és magába a rétegbe is különböző modern vezetékeket és modern szemetet találtunk (műanyag zsákokat, drótokat, stb). Sajnos úgy tűnik, hogy a 20. század végén még itt álló épületet 20-30 évvel ezelőtt lebontották és elplanírozták, megsemmisítve és betömedékelve az itt álló, talán korábbi pincéket is. Valószínűsíthetően ennél jóval mélyebben– akár több méter mélységben – maradhattak meg csak falai a pincéknek. További kézi bontása a kutatószondának az omlékony oldalfalai miatt nem lehetségesek.
A további kutatások rövid előrevetítése
A kutatás második üteme magára a malom belső területére koncentrálódik (3. szelvény). Az eddigi egyeztetések alapján megpróbálunk egy nagy felületű, szisztematikus rétegkövető feltárást elvégezni, a körülmények adta lehetőségek között. Eddig csak az épület belső területének a tisztítását végeztük el a kivitelező helyett (több mint 70 köbméter újkori szemetet és törmelékes földet távolítottunk el), valamint elvégeztük az alapfalak vonalának a felmérését is. Amint munkavégzésre alkalmas területet tudunk a kivitelezőtől átvenni, felmérjük a jelenleg is látszó késői és talán korábbi falakat és jelenségeket, valamint kitermeljük a korábbi ásatás visszatemetett árkait is. Az így nyert rétegtani információk alapján fogjuk a legoptimálisabb irányokban a szelvényt kiszélesíteni és az ásatást megkezdeni.
4. kép: A 4. szelvény teljesen kibontott árka az újkori törmelékes rétegekkel
Salgótarján, 2019.08.02.
Dr. Horváth Tünde / Szilasi Attila Botond
régész, osztályvezető / ArcheoJedi Kft.
5. kép: A feltárt területek átnézeti rajza, Pásztó–Szalai-malom, 1-2. valamint 4. szelvény
[1] Varga 2002, 89.
[2] A pince új, nem szerepel a város Valter Ilona és Majcher Tamás által összeállított pince-kataszterében.
[3] Magyar 1968, 98-99.
[4] Ellentétben Valter Ilona korábbi véleményével, miszerint ez a malom mindig is belső kerekes volt, vö. Valter 2018, 190-193.