RÉZCSÁKÁNY CSÉCSE HATÁRÁBAN

A rejtőzködő középső rézkor

Nógrád megye területén a középső rézkor végi eddig ismert lelőhely-térképezés alapján a megye területén több régészeti kultúrával is számolunk.

Az ún. javarézkori Bodrogkeresztúr-kultúra a Zagyva-folyó mentén, és az ahhoz kapcsolódó kisebb vízfolyások vízgyűjtőjén át a Cserhát-hegységtől délre terjedt el (lelőhelyek: Pásztó–Kurta-völgy, –Mária-tanya, Csécse–Tóth-tanya, –Bika-rét, Jobbágyi–Mátra utca; további, talán ehhez a kultúrához köthető leletek: Nagykálló pattintott pengékből álló raktárlelet, Nógrádmarcali, Balassagyarmat: réz balták). Időben nem tudjuk, meddig élt, de mint azt az Abony körüli új lelőhelyek radiokarbon adatai sugallják, keverve más kultúrákkal megérhette akár a középső rézkor végét és a késő rézkor kezdetét is, 3700 BC körül.

A Ludanice-kultúra (vagy más néven a Lengyel-kultúra V. fázisa) lelőhelyei a Cserhát-hegységtől északra és tovább, a Jászság felé találhatók (lelőhelyek: Csesztve–Stalák, Vizslás–Újlak-Május 1 út, Szécsény–Homok-gödör, Salgótarján–Ipari-park), megosztozva a Bodrogkeresztúr-kultúrával a megye területén.

Harmadik tényezőként talán a Tűzdelt Barázdás edényekkel (annak Bajč–Retz-csoportjával) is számolni kell a régióban. Ezek önálló lelőhelyei még nem kerültek elő, de leletei a fent említett két kultúra edényei között előfordultak.

Mint látjuk, ebből az időszakból alig ismerünk régészeti lelőhelyeket. Ezért is különösen fontos számunkra Tóth Zoltán bejelentése, aki a múzeum megbízott fémkeresőseként Csécse határában, a már ismert középső rézkori lelőhelyen egy teljesen ép rézcsákányt talált egyik bejárása alkalmával. A Nógrádmarcaliból és Balassagyarmatról bekerült rézbalták után ez a megye 3. lelete ebből a korszakból, és mint ilyen, egy igen fontos korabeli lelőhelyre utalhat, amely a jövőben komolyabb kutatást érdemel.

Köszönjük a bejelentő és találó Tóth Zoltán munkáját és bizalmát!